everyhing has changed.

everyhing has changed.

Amióta csak az eszemet tudom, mindig is az foglalkoztatott, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Valahányszor csak segíteni tudtam, szó nélkül tettem azt, sose vártam cserébe semmit. Sőt, amikor nem tudtam segíteni vagy egyáltalán nem volt hozzá kedvem, még olyankor is mindent megtettem azért, hogy a másik embert boldoggá tegyem. Ott voltam mindenkinek, mindig. Azonban, amikor nekem lett volna szükségem valakire, amikor én feküdtem egy kórházi ágyon, már senki se volt mellettem. Most azonban már egyáltalán nem bánom!

https://weheartit.com

Akik követnek engem más felületeken, azok értesültek arról, hogy ezelőtt két héttel egy autóbalesetet szenvedtem. Azt is tudják, hogy egy hétig egy kórházi ágyon feküdtem, eme időszak alatt pedig megpróbáltam annyit offline maradni, amennyit csak tudtam. Nem amiatt, hogy nem szerettem volna beszélni a történtekről, vagy nem szeretettem volna megnyugtatni az olvasóim, hogy minden rendben van velem, hanem egyszerűen szerettem volna egy kis időt magamra szánni. Amikor távol vagyok az online kommentektől, a cikkektől, a megjátszott internetes barátságoktól és úgy általában mindentől, amit az internet jelent. Olyan jól esett távol lenni mindenkitől, mégis fájdalmat okozott, hogy a legtöbb “nagyon jó” barátom még csak arra se vette a fáradságot, hogy felhívjon.

 

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy vajon fordított helyzetben én hogyan cselekedtem volna. Majd azon is, hogy én lettem volna-e a hibás, vajon nem voltam elég jó barát ahhoz, hogy felkeressenek. Aztán rádöbbentem arra, hogy én mindent megtettem annak érdekében, hogy ők boldogak legyenek. Mindig is ott voltam nekik, segítettem minden egyes alkalommal. Kihúztam őket a gondból számtalanul, valahogy azonban mégse voltam elég jó nekik.

 

Mégis miért akarunk valaki másnak elég jó lenni?

 

Csupán egyetlen embernek szükséges, hogy megfelelőek legyünk: Magunknak! Nem élhetünk olyan életet, amelyben mindig valaki más után rohanunk, minden egyes alkalommal csak segíteni akarunk, magunknak meg ezzel egyetlen szabad másodpercet sem hagyva. Mi vagyunk az elsők én mindig azok is kellene maradjunk. Mert mások úgysem fognak a listájuk tetejére helyezni. Nem fognak csapot-papot otthagyva rohanni hozzánk, amikor felhívjuk őket, hogy nem érezzük jól magunkat. S amikor meg is kérdezik, hogy minden rendben van-e velünk, egy “jól vagyok” válaszra számítanak, nem arra, hogy most éppenséggel mennyi gonddal kell szembenézz.

 

A mai világban még mindig olyan ritkán beszélünk a lelki gondjainkról. S még olyan sok ember van, aki fél valahányszor valaki megnyílni szeretne előtte. Nagyon sokan nem képesek megérteni azt, hogy nem mindig minden van rendben. Néha szenvedünk, s ez tökéletesen rendben van. Nem kell törekedjünk, hogy mindezt egy olyan embernek elmagyarázzuk, aki nem érti meg őket. Mert ezzel csak magunkat idegesítjük fel. Ehelyett inkább szánjuk azt a kevés időt saját magunkra.

 

Íme néhány tipp, amivel ezt megteheted:

  1. Olvass el egy olyan könyvet, amit nem valaki ajánlott neked, hanem neked tetszett meg.
  2. Menj el egy hosszú sétára, hogy kiszellőztesd a fejed.
  3. Írj egy olyan verset vagy novellát, amit soha senkinek se fogsz megmutatni.
  4. Vezess naplót!
  5. Tanulj meg egy olyan nyelvet, amit egyetlen barátod sem ismer.
  6. Vegyél egy háziállatot.

 

Kiemelt kép: https://weheartit.com

Szerző:

Lovász Szilárd
"Olyan sokan vagyunk, akiknek együtt kell élniük azzal, amit tettünk, és amit nem tettünk meg (...). A dolgokat, amelyek nem jól sültek el, azokat a dolgokat, amelyek frankónak tűntek akkor, mert nem láthattuk előre a jövőt. Bárcsak láthattuk volna a következmények végtelen fonalát, amelyeket legkisebb cselekedeteink eredményeztek! De addig nem tudtuk meg, míg a tudás már haszontalanná nem vált." /John Green/

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás