,,Ez a fájdalmas menetek nyugvópontja, apró elégedettség, jutalom.” – interjú Mátyás Katalinnal

,,Ez a fájdalmas menetek nyugvópontja, apró elégedettség, jutalom.” – interjú Mátyás Katalinnal

Jöttem leróni a tartozásomat, hiszen még volna egy interjúm számotokra, ami bár kicsit késve, de megérkezett.
Hetekkel ezelőtt már írtam nektek Mátyás Katalinról, és blogjáról. Próbáltam megfejteni a nagy taLÁNYt, de még mindig sötétben tapogatózom. Ahogy elolvasom újra és újra a válaszait, folyton arra jutok, hogy igen, ő volt az, akit már régóta kerestem. Hónapok óta nem találom a számomra „megfelelő” alanyt, mert azt érzem, hogy nem veszik el az alkotásokban a lelkem. Szükségem volt valami szokatlanra, vadra, merészre, durvára, meghökkentőre. Meg akartam botránkozni. Mátyás Katalin írásain sikerült.
A Lendület Magazinnál töltött időm eddigi legizgalmasabb, legvarázsosabb interjúját hoztam el nektek ma este.

Mátyás Katalin

Mátyás Katalin

A blogod címe taLÁNY. Többféle jelentést is lehet társítani hozzá. Elárulod nekünk, hogy számodra mit jelent, miért ezt választottad?

Az írásaim általában akkor születnek, amikor valamilyen érzelmi válságot élek meg. Ha nem értek és válaszokat keresek. (Lehet, hogy az egész életem egy hatalmas véget nem érő érzelmi válság.) Sokszor számomra is meglepetést okoz, mikor kivetítem a gondolataimat. A legtöbb „versem” valós alapokon nyugvó fikció, amit olykor magam is utólagosan értelmezek. Szóval, ez a saját megfoghatatlan rejtélyem. Akkor érzek elégedettséget, ha kérdéseket vet fel a történet, elgondolkodtató. Nem vagyok az egyértelműség híve, szívesebben hagyok magam után egy kérdőjelet.

Legelső bejegyzésed ezen a platformon 2013. november 11-én került a nagyvilág elé. „A képzeleted stimulálja és kicsinyes korlátok közé szorítja az ésszerű agyműködést. Kocsonyás plazmává alakul a lelked és szinte bárkit megkínálsz, hogy kiskanállal falatozzon belőle jóízűen, aztán megtörölje a száját és az asztalra dobja a szalvétát.” Ez az első blogod? Egyáltalán, mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy az éterbe vesd gondolataidat?

Valójában jóval régebben született meg az első bejegyzésem. Egy másik blogon, ami sajnálatomra megszűnt létezni. Ott kezdtem el olvasni Albert Timi munkáit. Bölcs és érzelmes gondolatmenetei már elsőre megragadtak bennem. Volt egy másik illető is, én csak Bolondnak hívom őt. (Örök plátói szerelmem.) Csodálattal tekintettem írásaira. Helyenként kissé beteges gondolatai áramlását különös, esztétikus köntösbe csomagolta. Lenyűgöz ez a kettősség, a szépség és rothadás harmóniája. Elkezdtem rendszeresen olvasni őket, rászoktam, és egyre nagyobb késztetést éreztem saját alkotásokra.

„A hiányérzet sarkall arra, hogy az írással betöltsek egy űrt.” – Ezzel az egy mondattal definiáltad az alkotásaid. Kifejted nekünk bővebben, hogy mit jelent számodra az írás? Mit találtál meg benne, ami rabul ejtett?

Az írás egy eszköz ahhoz, hogy az ember a belső vívódásából kiszakítson egy darabot. Egyszerűen csak tépkedem ki magamból a „lapokat”. Ez a fájdalmas menetek nyugvópontja, apró elégedettség, jutalom.

Azt írtad, hogy a „magány is társasjáték”. Ismerőseid, baráti köröd tud arról, hogy blogot írsz, vagy inkább szeretnéd meghagyni magadnak ezt a privát szférát?

Néhányan tudnak róla. Általában olyanok, akiknek szerepe volt egyes bejegyzések létrejöttében, vagy azt gondolom képesek értékelni és valóban kíváncsiak rá. Elég személyes dolgokra is rávilágítok esetenként, amiről a valós életben valószínűleg hallgatnék. Mégis azt gondolom az őszinteséget leplezni, szégyellni őrültség.
Tervezem viszont egy másik blog elindítását a meglévőn kívül, ami valószínűleg sokkal könnyedebb, populárisabb vonalon fog mozogni. A taLÁNY inkább az érzelmes, depresszívebb oldalamat mutatja meg. Ellentétben vele, ez éppen a bohém, humoros, szórakozott énem életeseményeinek tükörképe lesz.

Írásaid nagyon őszintének látszanak, néhol provokatívak, szókimondóak. Az összes mondatodban ott van a varázs. Ahogy a szavak egymás után kapaszkodnak, kiszáradt ajkakkal kiabálnak, vérágas szemeik könnyeket hullatnak. Hogy születik meg nálad egy-egy alkotás? Mi ihlet meg?

Mindenkire az emberi kapcsolatok vannak a legnagyobb hatással. Szerelem, kizsákmányolás, vágy, csalódás, törés-zúzódás. A mélyponton nagyobb késztetést érzünk arra, hogy kiadjuk magunkból. Az ehhez szükséges eszközben és intenzitásban vannak eltérések csupán. A csúcson nem akarunk osztozni. Azt kisajátítjuk, magunknak akarjuk, élvezzük a pillanatot, a jelent. A múlt és jövő gondolata mindig velősebb, nehezebben emészthető körkép. A szexualitás pedig egy olyan téma, ami mindent körül ölel. Mint maga a meztelenség, egyszerre van benne a semmi, és a minden. Amíg nincs mit felmutatnom, addig a merészség az egyetlen büszkeségem. A visszafogottság és provokatívság jellemhiba nélkül megférnek bennem, mivel tudom, mikor melyiket kell elővennem.

tumblr.com

tumblr.com

A blogon kívül írsz máshová is, akár egy jegyzetfüzetbe, melyet valahol gondosan őrzöl?

Nagyon régen, mikor még szinte gyerek voltam sokakhoz hasonlóan nekem is volt naplóm. Még mindig őrizgetem őket a családi házunkban lévő szobám egyik szekrényében. Persze ezek csupán emlékek, nem bírnak művészi értékkel. (Bár merész lenne állítanom, hogy a jelenlegiek sokkal többel rendelkeznek.) Néhány éve még írtam tollal papírra, de sajnos ez már kiment a divatból. (Nem mintha azt követném.) Jóval egyszerűbb ezt a megoldást választani, pedig élvezetesnek és gyönyörűnek találom a klasszikus formát.

Vannak komoly terveid az írással?

(Egyedül csak az, hogy megváltsam a világot!)
Nos, nem zárom ki a lehetőségét, de jelenleg nem szerepel nagyra törő vágyaim közt. (Igazából nincsenek is nagyra törő vágyaim.)
Már a középiskolai esszé, fogalmazás feladatoknál is éreztem, hogy én ezt szeretem csinálni. A tanár viszont nem szeretett sem engem, sem az írásaimat. Mindig azt mondta túl körülményesen fogalmazok. Úgy éreztem igazságtalan és talán ennek hatására kezdtem el ezt a lázadást.

Amikor nem az írás tölti ki a perceidet, akkor mit szeretsz csinálni?

(Köztudottan alkoholista beállítottságú vagyok, így a kézenfekvő válasz: az ivás.)
A legtöbb emberhez hasonlóan én is szívesen vagyok olyanokkal, akiket szeretek. A két nővérem, az unokaöcsém és unokahúgom létezése kincs az életemben. Persze ott vannak a barátaim is. Szeretek nevetni, kifigurázni önmagam, másokat, azonos hullámhosszra kerülni. Szívesen megyek kirándulni, ha tehetném az utolsó Isten háta mögötti faluba is elzarándokolnék. Közel áll hozzám a fotózás, hiszen tanultam is a dolgot anno. Vágyaim közt szerepel, hogy nagyobb tudásra tegyek szert, mivel sajnos akkor nem voltam elég eltökélt.
A blogomon most egyetlen képem szerepel csupán, de ez a jövőben valószínűleg változni fog majd. Természetesen szeretek olvasni, de ez nálam időszakos dolog. Gyakran előfordul, hogy egy könyvet abbahagyok az utolsó fejezetnél, mert nem akarom, hogy vége legyen. A filmek és a zene szintén le tudnak nyűgözni. Rengeteg művészeti ágban meglátom a szépséget, a tehetség óriási ajándék. A stresszt futással vezetem le. Átlagos dolgok veszik el az időm. Holott szívesen lőnék üres fémdobozokra a mezőn, bámulnám a csillagokat háton fekve egy panelház tetején, Uazt vezetnék az erdő közepén, ejtőernyőznék, sziklát másznék, vagy szabadságjogokért tüntetnék.

Mátyás Katalin

Mátyás Katalin

Sokan nem képzelik el előre a jövőjüket, mert félnek tőle, esetleg bizonytalan vagy kilátástalan számukra minden, és még arra a kérdésre sem tudnának válaszolni, hogy mi lesz holnap. Én azért még is megkérdezném tőled. Nyugodtan játszadozz a fantáziáddal, nem muszáj reális jövőkép, csak fogalmazd meg, ahogy jólesik. Tehát, hogy képzeled el a jövődet mondjuk 10 év múlva?

Valóban erre a kérdésre a legnehezebb válaszolnom. Több kép is megjelenik előttem. Látom magam egy tágas, napfényes tetőtéri műteremben. Füvet szívok, és nálam 10 évvel fiatalabb fiúkat csábítok el egy-egy fülledt éjszakára, miközben a csodásan fénylő fekete VW. bogaram a garázsban vár, hogy haza fuvarozzam az éppen aktuális nagy Őt.
Ugyanakkor látom magam a világ közepén hátizsákkal, kócosan, körülvéve csupa ismeretlen emberrel és kultúrával. Vagy esetleg egy csendes, tenger illatú nyári estén egy lenyűgöző, borostás képű férfi oldalán borozgatva a verandán, miközben a közös gyerekünk az emeleten alszik. Viszont, azt hiszem, az életem is csak olyan, mint egy könyv. Nem akarom elolvasni az utolsó bekezdést.

“Aztán csendesen belefáradsz, hogy nem létezik azonnal. Mintha egy dekkre gyújtottál volna rá. Semmi. Megyünk tovább. A szemétben még számtalan félig szívott cigaretta vár.”

tumblr.com

tumblr.com

Köszönjük szépen Mátyás Katalinnak, hogy vállalta a Lendület Magazinnal folytatott közös munkát. Minden jót kívánunk neki a jövőben!

Szerző:

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.