Már meg sem lepődöm, amikor fiatal tehetségekről van szó, mert szerencsére egyre több ember vállalja fel ideje korán, hogy van benne valami. Valami más, valami jó, valami szép, valami olyan, amit csak ő tud megfogalmazni, úgy, ahogy, mert nincs két egyforma ember és nincs két egyforma gondolat, csupán hasonlóságok. Most Katona Kitti mutatja meg nekünk, hogy benne is lakozik az a valami.
Szeretlek
azt mondják a magyar az
egyik leggazdagabb
szókinccsel rendelkező nyelv
én mégse tudom elég szépen
elmondani mennyire szeretlek
Egyrészt Kitti a Magazin egyik lelkes szerkesztője, és másrészt kiadatta a könyvét, az utóbbival fogunk most foglalkozni. Körülbelül olyan másfél éve olvashattatok egy vele készült ajánlót és interjút, amikor még csak szárnyait bontogatta. Akkor még csak elképzelései, álmai voltak, meg egy jelenje, ami mostanra még jobban kiforrott. Hogy honnan jutott idáig, azt olvashatjátok a korábbi cikkekben, én pedig a hovával kapcsolatosan írnék Kittiről.
Mindenki fél megmutatni ki is lakozik benne valójában és valami földöntúli erőre, bátorságra van szükség, amikor az ember mások elé tárja az írásait. Nem csak az írásait, hanem a legbelső gondolatait, az érzéseit, a szívét, a lelkét, szőröstül-bőröstül, úgy, ahogy van. Ilyenkor az ember úgy érzi, védtelenné válik, hogy sebezhető lesz mások számára. Kitti mégis elővette azt a földöntúli bátorságot és elkezdte irányítani az életét. Magánkiadásban megszületett első kötete. – És reméljük még jó sok könyvvel fog minket megörvendeztetni, mert nekem nagyon tetszett! Esküszöm! – Úgyhogy egy kis ízelítőt a kötetből:
akkor.ott.
aznap ott a lépcső előtt megálltam
féltem hogyha továbbmennék
nem történne semmi sem
jól tettem hogy akkor. ott. megálltam
nem a megállás
az idő pillanatnyi topogása
és a szívünk minden egyes dobbanása
ölelte körül a csókunkat
Ha az ember kezébe veszi a kötetet, minimalista elvek, az egyszerűség öleli körbe. Bár nekem – nem tudom tévesen e – de az ellentétek is eszembe jutnak a borítóról, a színek miatt: fekete és fehér. Alapvetően olyan ember vagyok, akinek vagy tetszik valami, vagy nem. Vagy imádom, vagy utálom. Ezt a verseskötetet pedig imádtam! Igazából nem is tudok olyan dologról pozitívan írni, ami nem tetszik. A hátoldalán lévő fülszöveg pedig azonnal megfogott engem.
“Kannibalizmus az egész.
Én kivágtam egy darabot
magamból és eléd raktam.
Te pedig most
a kezedben tartva fogyasztod
el. Emészted soraimat
és próbálod magadba illeszteni, de
a darabkák csupán
hasonlóságot mutatnak. Ezek
az én darabkáim. Mind.
Egytől-egyig belőlem,
neked. Hol lyukat vájnak szavaim,
hol pedig beforrasztanak egy heget.
Az már rajtad áll, hogy a
szádba miként veszed.”
Több érzést is megfogalmazott Kitti az írásaival, vannak benne boldog és szomorú sorok, nem csak a szerelemről, hanem a gyászról is szól. Számomra logikusan van felépítve, de ettől függetlenül magával ragad, beleélem magam a sorokba és csak úgy végigszaladnak rajtam a szavak, minden érzés átélhető, felfogható. A külvilágtól teljesen elzárnak a versei, egy kicsit kizökkenek a mindennapok mókuskerekéből.
Katona Kitti: Margó
Aki egy kicsit ki akar kapcsolni, el akar rugaszkodni a mosttól, annak csak ajánlani tudom! Jövő héten pedig benézünk a színfalak mögé is egy interjú keretein belül!
A könyvet pedig megvehetitek ITT és ITT!
Kiemelt kép forrása: Katona Kitti
