Szerdai pozitív- Ezt már megfogadtad tavaly is!

Szerdai pozitív- Ezt már megfogadtad tavaly is!

Az a baj, hogy azt hiszed, van időd.- Buddha

Kérem szépen mindenki vésse a fejébe, a falra, a határidőnaplójába, a telefonjába. Mondhatnám akár azt is, hogy nincs több mondanivalóm, hiszen ez mindent elmond.

Milyen ismerős, nem de? Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ahogy közeledünk az év végéhez valami könnyedség ám mégis valami keserűség lesz úrrá rajtam. Évösszegző könyvelésem során lekonyuló arccal vettem tudomásul, hogy a januárban olyan hűséggel és elánnal megfogadott terveim közül aligha teljesítettem valamit. Összekoccan a pezsgős pohár, csókot lehelünk egymás szájába, majd megfogadunk néhány dolgot. Ott akkor, abban a pillanatban teljes őszinteséggel. Ebben az évben tényleg, na de most már tényleg, tényleg megtanulok angolul, elkezdek sportolni, vagyis pontosabban belemerülök a jógába, megtanulom a hírlevél szerkesztés csínját-bínját, felfrissítem a német tudásom, elutazok valami tengerpartra, télen pedig megtanulok síelni. Hopp az kimaradt hogy elkezdek sütni és kísérletezni a gasztronómia megkérdőjelezhetetlen szakértelemmel megáldott bugyraiban. A sütik Martha Stewart-ja, az olasz ízvilág koronázott Jamie Oliver-e leszek. Hát persze! 

dreams

Forrás: pinterest.com

Nos lássuk csak, ne is azokat vegyük számon mi nem valósult meg, hanem, hogy mi valósult meg… Jóformán semmi. Egy lusta naplopó nőszemély vagyok, akinek most is lekevernék egy atyai pofont, mert nem tudom mire vár. Az idő senkire sem vár. Lehetnék dühös a munkabeosztásomra, lehetnék dühös a szüleimre, lehetnék dühös a városra, a lakhelyemre, az egész univerzumra, pedig egyedül csak egy valakire lehetek az. Saját magamra. Az én kezemben van a döntés joga. Te jó ég erre várok 13 éves korom óta, hogy mindenben én dönthessek, mikor hova megyek, mikor kivel és miért találkozom, a nap melyik szakaszában mit csinálok és hogyan és most 25 évesen, hogy itt van a kezemben ez a hatalom nem élek vele. Csakis egyedül én dönthetek úgy, hogy megtanulok egy új nyelvet, hogy rendszeresen elmegyek mozogni és lefaragom a fóka combom kerületét, hogy új dolgokba vágok, az én időm, az én életem. Éééés most kiáltani akarok egy nagyot, kitárni az ablakot és beleüvölteni a világba, hogy én vagyok a főnök. Mert én leszek! És megfogom valósítani mindazt, amit akarok 2017-ben mert eljutottam oda, hogy tudom ezek tényleg csak rajtam múlnak. Én kelek fel hétvégén egy órával korábban, hogy tanuljak, én döntök úgy, hogy heti 2 alkalommal időt szakítok a sportolásra, én veszem a fáradtságot és tervezem meg, hogy hova szeretnék elutazni. 

Ráfoghatjuk a dolgokat a férjünkre, a barátunkra, a gyerekre, a főnökre, anyósékra meg a szomszéd kanárira is, hogy miért nem sikerültek a terveink. Ez elmúlt, ez az év lecsengett jóformán, ne is erre koncentráljunk, hanem arra, hogy néhány hét múlva újabb 365 nap veszi kezdetét. Merjünk álmodni, merjük magunkat beleképzelni ebbe az álomba, lássuk magunkat 2017-ben olyannak amit igazából csak legbelül a fürdőkádban a habok között merünk elsuttogni a samponos flakonnak. Szervezzük meg a mindennapjainkat, csapjunk az asztalra és mondjuk azt, hogy erre most nincs időm, mert van ettől fontosabb, kitűztem egy célt amit elszeretnék érni. Legyünk kicsit önzők, legyen a saját kis fogadalmainknak is megbecsült helye a család, a munka, a kötelességek mellett. 

mot02

Forrás: pinterest.com

Lehet, hogy 2016-ban nem tanultam meg új nyelvet, sőt a meglévőt is annyira fejlesztettem, hogy úgy érzem említést nem túlzottan érdemel, nem jártam el jógázni és továbbra is az egyetlen rendszeres sport az életemben, hogy reggel begyaloglok a munkahelyemre. Viszont szembenéztem a boldogtalanságommal, felismertem a nőt, aki ott legbelül vagyok 25 éve, megküzdöttem az első démonokkal, gyűlöltem és imádtam egyszerre, akit megtaláltam magamban, ott hagytam egy csodálatos férfit, mert ráébredtem az életünk két olyan puzzle darab ami nem illhet össze, életemben először önkéntes voltam egy fesztiválon, közel 120 vadidegen emberrel találkoztam egy parkban, hogy szembekötve elsuttogjuk egymásnak a titkainkat, 3 év hallgatás eltelte után újra találkoztam a legjobb barátnőmmel és ott folytathattuk ahol abbahagytuk,  jelentkeztem továbbtanulni, lapra vetettem az érzéseimet és elküldtem egy magazinnak, akik kezet nyújtottak és befogadtak, igen-t mondtam egy olyan randevúra, amire minden tényező azt mondta, ne tegyem,  becsuktam a szemem, nekirugaszkodtam és kiengedtem a kötelet…

Végtére is boldogan fogom zárni a 2016-os évet és azt hiszem ez a legfontosabb.
Boldogan.
Nyelvvizsga nélkül, 3 kiló plusszal, átlagolva 0 óra eltöltött aktív sporttal, tengerparton barnult bőr híján, teljes mértékig hiányos sítudással, konyhatündéri fakanálforgatásaim stagnáló állapotával, de boldogan! 

 

Kiemelt kép: pinterest.com

Szerző:

Szofi
Könyvfüggő. Ízhajhász. Sors hívő. Soha meg nem öregedő vidéki lány a főváros forgatagában.

Szólj hozzánk!