Fakanállal írt töredék – recepttel

Fakanállal írt töredék – recepttel

Hétfő az én napom. A szerkesztőségben megbeszélt időbeosztás szerint legalábbis minden hétfőn este oszthatom meg a legújabb cikkemet. Csakhogy én már három hete nem írtam semmi újat. Most pedig vasárnap este van, és épp itt az ideje, hogy eldöntsem miről írok. Persze csak azután, hogy háromszor körbepásztázom az mértékletes táplálkozásom Bermuda-háromszögét. Spájz-konyha-hűtő. Spájz-konyha-hűtő. Abban bízok, hogy miután kitalálom mi lesz az ebéd holnapra, megjön az ihlet is a cikkem témájával kapcsolatban.  Délre mindkettő kész lesz.

11:30-kor ébredek. Ebből se lesz már ebéd, de ismerve a tempóm, a vacsorához is jócskán sietnem kell. Ahogy előmelegítem a sütőt, a gondolataimat is előkészítem. 150-160. Kár, hogy ez a sütő hőfokára  érvényes és nem arra, hogy ennyi téma van a fejemben, amiről írni tudnék.  Úgy szóródnak szerteszét a fejemben az ötletek, ahogy a sertéstkarajt hintem meg borssal és sóval. Minden oldalról körbe kell pirítani egy kicsit a húst, majd picit félrerakni.  Amikor írok, akkor is mindig próbálom több szempontból körbejárni az adott topikomat.  Ha a következő írásomat tekintjük nem lesz sok gondom.  A semmi bármelyik oldalról nézve semmi. Na tessék, ez már a vég. Tudjátok, amikor már bármiről képes írni bármit az ember. Basszuskulcs, megint egy Coelhotól lopott mondat.

Feldarabolom a répát, a zellert, a fokhagymát, a hagymát, a császárszalonnát, csiperkegombát. Hupsz, az ujjam. Ej, lehet, hogy  egy ilyen mély 2 miliméteres vágással nem is tudom folytatni. Nem lesz se vacsora, se új cikk. Tökéletes alkalom, hogy kicsit pihenjek. Leülök, és szakszerűen leápolom a hatalmas sebet. Picit benyálazok egy zsebkendőt és körbetekerem vele. De most, hogy ülök fizikailag legyengülve a harci sérülésemtől, nem is tudok mást, csak agyalni, hogy estig miről írok. Erre még nem állok készen.

kajaalap

Gyorsan felpattanok. Ezeket mind megpirítom. Besűrítem egy kis paradicsom sűrítménnyel, adok hozzá egy kis kakukkfüvet és babérlevelet. Pont ilyen gyorsan jutnak eszembe és hagyom el az esti cikkben felmerülhető témaköröket.  Mind főzésben, mind írásban görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy mindenkinek megfeleljek. Hogy senkinek ne legyen túl édes valami, vagy túl sós. Éppen csak azt felejtem mindig el,  hogy annak, aki nem szereti a palacsintát, teljesen mindegy, hogy kakaósat, Nutellásat, baracklekvárosat, vagy túrósat tálalok.

A legfontosabb végtére az, hogy ne legyen száraz. Se az étel, se az olvasmány. Meglocsolom a húst egy kis vörösborral és alaplével, és az előbb megpirított zöldségekkel együtt a sütőbe teszem, lefedve. 

kajasütő

Két óra múlva, amikor kiveszem, már készen lesz a legújabb posztom is. Mindjárt ki is találom, hogy miről, becsszó. Csak adok magamnak egy kis időt az elmélkedésre, amíg mondjuk elmosogatok. Ha annyi nem elég, akkor amíg elpakolok. Amíg felmosok. Amíg kiporszívózok. Amíg kiteregetek. Amíg új adagot rakok a mosógépbe. Amíg port törlök. Amíg kigondolom, hogy majd jövőhétre miről írok. De várjunk csak!

Nem kellene előtte eldöntenem, hogy mi lesz a következő hétfőn az ebéd?

kajatányér

(Megtörtént eset alapján. Széll Tamás receptje és ötletei alapján. A képek sajátok. De pszt, a szerkesztőtársaim már így is mindig nálam akarnak vacsorázni. ;-) ) 

 

Szerző:

"Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz, ez nem az az öröm, amitől nem félsz, ez nem az a perc, ami megvár, ez nem az a lány, akiért nem kár. "