A téli ünnepek várakozása telis-tele van fantasztikus, hangulatos programokkal – akár a szabadba vágyunk, akár behúzódós, szívmelengetős estékre. Mehetünk karácsonyi vásárba, adventi gyertyát gyújtani a térre, megnézni a Diótörőt a színházba, vagy ha már karácsonyi csoda, megkérhetjük Mozartot, hogy jöjjön el közénk és kápráztasson el minket egy tehetséges orgonista képében.
Kép:http://www.walldevil.com
Rákász Gergely orgonaművész neve sokaknak ismerős lehet. Már tizenöt évesen, az ország egyik legfiatalabb koncertorgonistájaként adta elő első hangversenyét. Számos fellépése volt az Egyesült Államokban, ahol tanulmányait végezte, valamint Európa és Magyarország nagyvárosaiban is. Egyedi látásmódja, a koncerteken alkalmazott tánc és színészi játék közelebb hozza a hétköznapi emberek füleihez a komolyzenét. Mindezidáig hét szólóalbuma jelent meg, és szülővárosa, Győr kulturális nagyköveteként tartják számon. A Bach 4 X-mas című karácsonyi műsorát követően most Mozartot hozta el hozzánk – pontosabban otthonomba, Jászberénybe, ahol a teltházas Lehel Film-Színház termében megelevenedett a legendás zeneszerző szertelen és zseniális világa.
Kép: szigetkozportal.hu
„Amíg a tavalyi Bach műsor számomra az Univerzum rendje volt, addig az idei Mozart, Isten mosolya.”
Elmondása szerint Bach és Händel munkássága, akik józan gondolkodású, precíz emberek, sokkal inkább tükrözik őt és látásmódját. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a szétszórt zseni, Mozart megértésében kisfia segítette, akivel hiába tervezi meg előre a napot, az már az első fél órában másként alakul.
“Bachhal bármikor beköltöznék társbérletbe, Mozarttal soha. Csak látogatnám néha. Ha felmennék hozzá, akkor gondosan kiválasztanám azt a fotelt amiben talán nem kapok tetanuszt, lehunynám a szemem, mert képtelen lennék elviselni a káoszt, amiben él, de belül együtt mosolyognék Istennel, figyelve, ahogy zenét lélegzik.”
Habár mentőövként ott voltak a zeneszerzővel Bach szerzeményei is, ez a koncert mégis csak Mozartról szólt. Fantázia, zsenialitás és felkészültség. Ezzel a három szóval jellemezném a tegnap esti Rákász Gergely hangversenyt. A tehetséges orgonista nemcsak bravúros játékával, de karizmatikus jelenlétéhez tartozó jellegzetes orgánumával is kedveskedett a nézőteret szinte teljesen megtöltő vendégeknek.
Nehéz feladat volt eldöntenem, hogy a tematikusan felépített koncertből melyik momentumot is várom jobban: azt, hogy az orgonához üljön vagy azt, hogy meséljen, meséljen és meséljen. Mert hogy ezt tette: hitelesen, közvetlenül és frappánsan. Nemcsak hogy közénk ültette Mozartot, Bachot és Beethovent, de velük együtt sikerült bepillantanunk mindennapjaikba, nehézségeikbe, munkásságukba, miközben egy percig sem éreztük, hogy bármiből is ki lennénk oktatva. Sokkal inkább voltunk a nyitva felejtett ajtó résén bekukucskáló, kíváncsi és játékos szemlélők, akik csupán figyelni szeretnék azt a bámulatos zsenialitást, melyet megérteni már meg sem próbálnak, hiszen nem ezért jöttek. A szépségért, bölcsességért és az erőért jöttünk és köszönhetően a nagyszerű Rákász Gergelynek, aki méltó idegenvezetőnknek bizonyult a zenetörténelemben, nem is távoztunk ezen értékek nélkül, így bizton állíthatjuk, hogy Amadeus évszázados alkímiája tovább munkálkodik majd bennünk a koncert után is.
Kép: Kazsimér Nóra
Bár mint a gyengébbik nem képviselője biztosan elfogult vagyok (valljuk be jogosan), de még ezt félretéve is szívből ajánlom ezt a játékos, könnyed és mégis olykor mély hangokat megütő hangversenysorozatot mindenkinek, aki egy kicsit is szeretné, hogy az ünnepek közeledtével megérintsék a szívét a hangjegyeken szálló, szórakozott Mozart-angyalkák. Kedvcsinálóként szolgálhat az a kis szövegrész, melyet maga az orgonista írt az esemény témájául megválasztott zeneszerzőről, a programsorozat ismertetőjében:
“Wolfgang olyan ember, aki elkezd mesélni egy viccet, aztán telefonon hívják, felkapja, megbeszél dolgokat, és ahogy hallgatom pontosan tudom, hogy most adja el egy darabját negyed áron mint megtehetné. Próbálnék segíteni, de leint, sír és nevet a hívás közben, majd félreteszi a telefont, leír egy fontosnak vélt zenei sort, megkeveri a rántást, aztán folytatja a viccet. Eszébe jut a telefon, felveszi, csodálkozik, hogy már senki nincs a vonalban, hosszan szidja az ilyeneket, áthúzkodja a zenét amit leírt, leír valami újat, majd veszi a kabátját és elrohan. Az ajtóból visszalép, befejezi a viccet, hangosan vihog rajta, és már ott sincs. Ajtó nyitva. Én meg ott maradtam az odaégett rántással a füstben, a vicc briliáns volt, amit áthúzkodott zseniális, kedvem volna zsebre rakni és ráírni a nevem, és amit újonnan leírt az is zseniális. Megnézem a Facebookomat, és látom, hogy még selfiezett is amíg nem figyeltem, és kiírta: #HavingFunWithMaestroRákász. Tudom, ha maradt volna kinyírtam volna. Így meg ott ülök a lakásában, és örülök, hogy egy perce még ott volt.”
Ha kedvet kaptak/kaptatok ehhez az ünnepi eseményhez, Rákász Gergely facebook oldalán minden információ megtalálható az elkövetkezendő eseményekről, koncertekről. 🙂
Kiemelt kép: http://designyoutrust.com
