Fejezetek – interjú Cz. Julcsival

Fejezetek – interjú Cz. Julcsival

Pár hete már megismerkedhettetek általam Cz.Julcsival és az immáron 2 éves Fejezetekkel, melynek bejegyzéseiben sokan magunkra véltünk ismerni. Most pedig igyekszem elmélyíteni ezt az ismeretséget.

Cz.Julcsi

Cz.Julcsi

Mesélj a blogodról!
Nos a blogom egy személyes blog, nemrégiben lett két éves. Ezalatt a két év alatt volt két megszakítás, egy kisebb és egy nagyobb. Az első megszakításkor ki is töröltem az összes addigi bejegyzésemet. Mind a kettő amiatt volt, mert kicsit elhidegültem a blogtól, nem igazán éreztem a magaménak. De szerencsére volt két blogger, akiket rendszeres olvasok és hatalmas erőt adtak nekem.

Hogyan jött az ötlet, hogy blogot nyiss, minden egyszerűen ment?
Az ötlet, hogy blogoljak onnan jött, hogy akkoriban elég sok blogot olvastam, valamint kezdtem ráunni a naplóírásra, és elég izgalmasnak tűnt belevetni magamat a bloggerek világába. Sok gondom volt az egésszel. Két webhelyen is megfordultam, mire rátaláltam a mostanira. Aztán itt is akadtak problémák a blog felületének megszerkesztésével stb., de végül sikerült megoldanom. Azóta már nagyon sok mindenen keresztül ment szegény.

Honnan ered a blog neve?
Igazából a blog kezdetben a Life néven futott, tudom elég gagyi. De 13 évesen úgy voltam vele, hogy az életemről szól hát mi sem egyszerűbb legyen a címe ez. Aztán miután töröltem az összes bejegyzésem, és újra elkezdtem írni akkor lett a címe Fejezetek. Mint az alcím is mutatja : az életemből. Sokáig gondolkoztam mi lehetne a címe blognak, ami egyszerű, rövid és könnyen megjegyezhető. Nos egy könyvmolyhoz hűen a Fejezetek nevet kapta.

Mi az, amit adni tudsz az embereknek az oldalad által?
Ez a kérdés elég nehéz, mivel számomra az a lényeg, hogy írhassak, ezért is született meg a blog, más nemigazán jött számításba. Volt régebben ask.fm oldala is a blognak és meglepődtem, mikor emberek írtak nekem, hogy segítettem nekik az írásom által és hogy köszönik. Nos persze nem csak olyanok írtak nekem, akik köszönetet mondtak, hanem kaptam elég rosszindulatú kérdéseket, valamint leveleket. De ezekkel inkább nem is foglalkoztam.

Mesélj egy kicsit magadról! Milyen ember áll a Fejezetek mögött?
15 éves városi, és falusi lány is vagyok egyben. Szenvedélyem az olvasás. Ugyan a kézügyességemet még fejleszteni kell, maga művészet valamint a művészettörténelem mindig is vonzott. Imádok utazni, akár gyalog vagy tömegközlekedéssel, esetleg kettes létrával. Remélem, olyan munkát találok majd, amivel sokat utazhatok, akár külföldre is. Elég könnyen barátkozom és ismerkedem, mondhatni extrovertált vagyok. Ha ideges vagyok, vagy nagyon sokat beszélek, vagy elbújok, és meg sem szólalok ez elég változó. Imádom az eső, a könyvek, virágok, az otthon, valamint apukám illatát ezek mind biztonságot jelentenek számomra.

Mi az, ami inspirál?
Nagyon sok minden és nagyon sok mindenki inspirál. Ott vannak a kedvenc bloggereim : Meyer Eszter-Virág, a Csendes csodák blog, a Kék álmok városa blog és még sorolhatnám. Aztán van amikor meglátok egy idézetet a kedvenc, vagy akár egy ismeretlen szerzőtől és ihletet kapok. Nagyon sokszor van úgy, hogy meglátok egy képet és felgyülemlenek bennem az érzések és egyszerűen muszáj kiírnom magamból.

Mi motivál?
Ez a blog részben egy kicsit gyakorlás is, ugyanis a művészettörténelem mellett az újságírás is érdekel, így úgy gondolom ez a “felkészülési időszak”. Ugyanis tudom, hogy még nagyon nagyon sokat kell fejlődnie az írásomnak, én annak helyességén. Azonban azt gondolom, hogy leginkább az motivál, hogy legyek olyan jó blogger, mint a kedvenceim.

Mi a legfontosabb számodra?
Nekem mindig is az volt a legfontosabb, hogy írjak, hogy kiadjam magamból az érzéseket. Talán furán hangzik, de az írás számomra terápia, ha az itt van nekem, akkor máris eggyel kevesebb gondom van. Sok időbe telt mire megtanultam, hogy ez a legjobb módja, hogy levezessem a feszültséget. A családomon kívül még a legközelebbi barátaimban is nehezen bízom meg, így az, hogy leíratom, ami bennem van felemelő érzés.

Mi az, ami boldoggá tesz?
Úgy élem az életemet, hogy tényleg odafigyelek az élet apró dolgaira. Igyekszem meglátni dolgokban azt, amit más emberek lehet, hogy nem. Egy szív alakú pocsolya, egy metafora, a könyvek és a könyvtár illata, az eső illat és még annyi minden, hogyha azokat leírnám tuti megunnátok. Azok a dolgok tesznek boldoggá amik sokat jelentenek számomra, esetleg egy emlék fűződik hozzájuk. Ezek az apró dolgok megmelengetik a szívemet…túl szentimentális lennék?

Köszönjük Cz. Julcsinak a válaszokat, további sok sikert kívánunk neki!

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."