Fejvesztett Tojáskeresgélés egy virtuális világban – ajánló a Ready Player One c. könyvről

Fejvesztett Tojáskeresgélés egy virtuális világban – ajánló a Ready Player One c. könyvről

Sosem voltam az a kifejezett kockagyerek, nálam a MSN, a myVIP varázsa hamar elmúlt, és most már lecsengeni látszik a Facebook és az Instagram is. A számítógépes játékokat tekintve, ami személyesen érintett: Tarzan, The Sims, Rayman Legends, Mario, Pokoli Szomszédok – de itt is összesítve maximum egy-két év aktív használatról beszélhetek. Meg tudom számolni egy kezemen, hogy életemben hány science fiction könyvet olvastam el, a cyperpunk altípust pedig élből kerültem. 1993-ban születtem, tehát a 80-as évekről csak mások sztorijaiból, filmekből, sorozatokból és könyvekből van ismeretem. Hogy került mégis a kezembe az Agave Könyvek gondozásában 2018-ban megjelent, új kiadású Ready Player One, melynek filmes változata ebben a pillanatban is hasít a mozik vásznain? Hogy történhetett meg a fent leírtak után, hogy pillanatokon belül elvonási tüneteim lettek, ha nem olvastam a könyvet? Mindjárt elmesélem.

Elöljáróban megemlíteném, hogy Ernest Cline-nak mindösszesen két magyarul megjelent könyve van. Meglepődtem, amikor azzal szembesültem, hogy másodikként kiadott Armada című – szintén sci-fi – regénye a sokak által ismert moly.hu-n mindösszesen 76%-on áll, ami azt jelenti, hogy középszerű könyv. Mindeközben a Ready Player One világsiker, #1 New York Time Bestseller és 93%-os értékeléssel bír. Megérdemli-e az elismerést, és a Top-listás helyet? Na, erre nagyon kíváncsi voltam, és talán pont ez adta meg az utolsó löketet ahhoz, hogy elolvassam. Véleményem szerint megérdemli, de ne szaladjunk ennyire előre.

Ernest Cline

,,EGY VILÁG LÉTE FOROG KOCKÁN. EGY KÜLDETÉS A VÉGSŐ NYEREMÉNYÉRT. FELKÉSZÜLTÉL?” – virít nagy betűkkel a borítón. A történet 2045-ben játszódik, minden teljesen más, mint most, ami viszont megegyezik a mi világunkkal, hogy Ernest jelenében is elég sok a magányos és mélabús ember. Főszereplőnk, Wade Watts is kiutat keres, bármit, amiben örömét lelheti, így bejelentkezik az OASIS-be, a világméretű virtuális valóságba. Aztán történik valami, amire senki nem számít: az OASIS legnagyobb koponyája, maga a virtuális játék tervezője meghal, és egy ördögi feladványsort hagy maga után, melyek megfejtéséhez a popkultúra elképesztő ismeretére van szükség. Aki először megfejti a játékot, megszerzi a Tojást, vele együtt a hatalmas vagyont és egyben az OASIS feletti hatalmat. Wade oldja meg az első feladványt, ezzel veszélybe sodorja az életét, az OASIS játékosai ugyanis még gyilkolni is hajlandóak a nyeremény érdekében.

Kép forrása: moly.hu

Hirtelen találtam valamit, amibe megérte időt fektetni. Egy álmot, amit megérte kergetni. A Vadászat célt adott nekem. Egy teljesítendő küldetést. Okot a felkelésre. Adott valamit, amit várhattam.
/Ernest Cline: Ready Player One/

Azt kell mondanom erről a könyvről, hogy ez tipikusan az a fajta, amelyik valakinek vagy nagyon bejön, vagy abszolút nem. Vagy elkap a történet, vagy hagyjuk is a fenébe. Mint fentebb írtam, egyáltalán nem voltam geek soha, azért az én életemben is volt idő, amikor hajnali 5-ig nyomtam az MSN-t vagy épp a chatet a számítógépen, a nővérem szobájában, miközben ő aludt. Talán pont ezért már pár oldal után megfogott a történet kezdeti melankolikus hangulata, Wade mindennapjai, gondolkozása. Azt hiszem, valahol ott éreztem azt, hogy elkaptam Ernest Cline mézesmadzagját, amikor fény derült Wade menedékhelyére, ahol a napjai legjavát tölti. Rengeteg minden eszembe jutott a gyermekkoromból, az a temérdek virtuális barát, az érzés, amikor egy smiley szívet vagy ,,hug smiley”-t kaptam és abban volt minden reményem. Valahol itt lettem a Ready Player One amatőr függője. Ha tudtam volna, mi vár még rám… Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy itt és most kéne abbahagyni, vagy már késő lesz. Én lapoztam tovább, úgyhogy ez eldőlt.

Ha lehangoltnak vagy frusztráltnak éreztem magam sanyarú sorsom miatt, mindössze meg kellett nyomnom a PLAYER ONE gombot, és miközben az elmém a monitoron zajló, szünet nélküli pixelküzdelemre koncentrált, a gondjaim rögtön tovaszálltak.
/Ernest Cline: Ready Player One/

Jöttek velem szembe ilyen és ehhez hasonló mondatok, hogy: ,,Ezzel együtt megtettem minden tőlem telhetőt annak érdekében, hogy beilleszkedjek. Évről évre T-1000-esként szkenneltem a menzát, hátha találok egy klikket, ami befogad.” Fogtam is a fejem rendesen, mit is jelent ez, aztán nem törődtem vele, mert egyszerűen jól hangzott a mondat és kész. Mindig sajnáltam az időt a kockulásra, így egyáltalán nem tudom fejből a legősibb számítógépek típusait, nem vagyok tájékozott a mangasorozatokban sem, sőt. Félve, de elmondom: nekem még az ,,alapművek” sincsenek meg, mint a Csillagok háborúja, Star Trek, Vissza a jövőbe, Űrodüsszeia, Firefly. Amit egyedül ki tudtam pipálni, az a Gyűrűk Ura, és az Agymenő-függőségemnek hála azt tudtam, hogy ki Wil Wheaton és legalább hallomásból megvolt még egy-két dolog. Így talán a legérdekesebb tény számomra az volt, hogy a könyv olvasása közben egy percig sem gondoltam azt, hogy pazarlom az időmet. Teljesen lekötött, és élvezettel követtem és nagyon izgalmasnak találtam, ahogy Wade és a többi játékos játszik a virtuális világban.

Miközben a zord horizontot kémleltem, előbújt a nap élénk narancssárga szelete. Az égitest emelkedését nézve végigcsináltam egy mentális rituálét: amikor a napot láttam, mindig emlékeztettem magam, hogy egy csillagot látok. Galaxisunk százmilliárdnál is több csillagának egyikét. Az ismert világegyetem több milliárd galaxisának egyikében. Ezt csak azért csináltam, mert így könnyebb volt a helyi értékükön kezelni a dolgokat. Azután kezdtem el gyakorolni ezt a rituálét, hogy megismertem a Kozmosz című, kora nyolcvanas évekbeli tudományos sorozatot.
/Ernest Cline: Ready Player One/

Ami a legkiemelkedőbb a Ready Player One-ban, és ami miatt szerintem joggal van a Top-listák élén: a világfelépítés. Merthogy Cline nem csak fogta magát, és felvázolt valami kezdetleges hátteret a történet meg a szereplők mögé, aztán vagy jó lesz majd a cselekmények közepette, vagy sem. Olyan szinten kidolgozta az alapokat, hogy már én kaptam agyérgörcsöt a sok információtól, melyek a 80-as évekhez kapcsolódnak. De ez még mind semmi. Amikor elértem ahhoz a részhez, hogy a regény főhőse játszik az OASIS-el és azon belül egy másik játékkal, tehát egyszerre voltam két kitalált világban (plusz hát ugye maga a könyv), na akkor azt mondtam, hogy befonom a hajam. Olyan magabiztosnak éreztem a regényt, a hátteret, magát a játékot és az OASIS-ben elrejtett feladványt, hogy nem is gondolkoztam azon, lehet-e olyan, ami nem stimmel, és pont ezért vett meg magának a történet.

Részlet a mozifilmből.

Racionális, gondolkodó embernek tartom magam, nagyon nehezen merülök el egy cselekményben, aligha leszek bárminek a megszállottja, pont ezért meglepetésként ért, hogy mégis ez volt az a dolog, amit a legjobban irigyeltem – az egyébként jó és szerethető – karakterektől. Néha olyan jó lenne alámerülni, nem gondolni semmire, nem engedni, hogy a fejemben lévő gondok előtörjenek, hanem csak élvezni azt az egy valamit, amit csinálok. Kikapcsolni az agyamat, és szenvedéllyel tenni azt, amihez épp kedvem van. Meglátjuk, messze még 2045. Semmi sem kizárt, még az sem, hogy egy virtuális világban találom magam, ahol a Tojásért vívok élet-halál harcot.

Egész életemben féltem. Egészen addig, amíg fel nem fogtam, hogy hamarosan vége. Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk. És a valóság valós. Érted, amit mondok?
/Ernest Cline: Ready Player One/

Hogy kinek ajánlom a könyvet? Persze, elsősorban a sci-fi, cyperpunk megszállottjainak, illetve azoknak az embereknek, akik számítógépes játékokkal játszottak valaha. Ezen kívül, mindenképpen ajánlom az olyan rétegekbe tartozóknak is, mint én vagyok: bátran kezdjetek bele az olvasásba, akkor is, ha nem vagytok geek-ek és sci-fi kedvelők. Ha fogékony vagy rá, úgyis beránt a könyv, onnantól meg már egyenes út vezet a függőséghez. De vigyázz! Nincs visszaút, örökre Ready Player One függő leszel.

Köszönjük az Agave Könyvek-nek, hogy kaphattunk egy recenziós példányt a könyvből!

A film már a mozikban!

Szerző:

Széni (Póczek Klaudia)
Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás