Fekete-fehér pillanatok

Oláh Gergely Máté

Sok érdekes embert ismertem már meg az interjúim alatt, Oláh Gergely Máté is közéjük tartozik. Egyéni látásmódjával és megkapó képeivel egy új oldalról közelít meg helyzeteket és témákat. A képeiben tartósított pillanatokból, ugyanis valami egészen természetes őszinteség árad. Sokszor választja a fotók tárgyául az emberek által kényelmetlenebbnek tartott témákat, amikkel talán – hibásan-, nem is foglalkozunk eleget. Ő nem az az ember, aki ha egy szomorú sorsú férfit vagy nőt lát az utcán, lehajtott fejjel továbbmegy. Helyette inkább lefotózza, hogy ezzel üzenjen, élnek így is emberek és mindenki megértse, hogy nincs ez így jól.

https://www.facebook.com/pages/Ol%C3%A1h-Gergely-M%C3%A1t%C3%A9-Photography/246617545390747?fref=ts

Ha valaki betéved Oláh Gergely Máté oldalára, a legelső dolog, ami feltűnik neki, hogy a képek nagy része fekete-fehér. A fotós, saját bevallása szerint jobban kedveli ezt a technikát. Én azt gondolom, azáltal, hogy a fotók színtelenek, még jobban oda tudunk figyelni a témára. Kihangsúlyozza a fotón szereplő helyeket, alakokat és szituációkat. Talán ezért is érezzük úgy egy-egy kép után, hogy valami újat, többet, mást kaptunk. Gergő beszél hozzánk- még ha ennek ő nincs is mindig tudatában- a képeken keresztül. Nem csak véleményt formál, vagy társadalomkritikát fogalmaz meg, de próbál ránk hatni, hogy figyeljünk oda jobban a körülöttünk lezajló eseményekre, pillanatokra, mozdulatokra, emberekre. Hiszen gondoljuk csak át, mennyire érdekesebb és izgalmasabb a fővároson úgy keresztülvágni, hogy minden apró részletet, rezdülést megfigyelünk, levonjuk a következtetések, ahelyett, hogy szándékos vakságot színlelve elfordítjuk a fejünket egy kellemetlenebb helyzetet látván.

„(…)a színek hiánya biztosít egyfajta gondolati síkot, amit a néző helyettesít be tudat alatt, és ez érdekesebbé teheti a képet. „

https://www.facebook.com/pages/Ol%C3%A1h-Gergely-M%C3%A1t%C3%A9-Photography/246617545390747?fref=ts

Gergő ugyanúgy kedveli és az analóg, illetve a digitális technikát is, és igyekszik mindkettőnek az előnyeit kihasználni. Soha nem tanult fotózni, autodidakta módon sajátította el az ismereteket. Spontán szeret fényképezni. Játszik a színekkel, a térrel és odafigyel mindenre, ami körülötte zajlik. Képeit fotókiállítás keretein belül is megtekinthették már az érdeklődők, de a “Csak a mai nap”elnevezésű projekt kapcsán is találkozhatunk velük. Az utóbbi témához készült fotók, Pallag Zoltán szövegeit illusztrálják, aki őszintén és nem mindennapi stílusával mesél drogfüggőségéről, illetve az egyre gyarapodó számú tiszta napjairól. Bátran állíthatom tehát, hogy Gergőnek a fényképezőgép éppen olyan jó kifejezőeszköz, mint egy író kezében a toll, vagy a színész számára a teste. Megmutathatja önmagát általa, és ha egy kicsit is hajlandóak vagyunk rá odafigyelni, hamar rá fogunk jönni, hogy van még mit tanulnunk emberségből.