Felégetett hidak

Felégetett hidak

Néha az emberek a legváratlanabb pillanatokban döntenek úgy, hogy felégetnek egy hidat. Talán nem is értjük az okát, és talán nem is kell tennünk ellene. Persze futhatunk utánunk egy vödör vízzel, de nem sokat érünk vele, aminek égnie kell, az égni fog, porig.

Hiszek abban, hogy mindenki okkal érkezik, mindenkinek szerepe van az életünkben, de okkal is távozik. Ha menni akar, el kell engedni. A lánc nem jelent hűséget. Vannak, akik hangtalan, észrevétlen távoznak, még mások látványos kilépőre vágynak. Hagyjuk, legyen meg az örömük, lángoljon az a híd, ahogy csak tud, ha kell, robbanjon, nem számít, legyen meg a drámai hatás.

Könnyen csak a gyenge hidak pusztulnak, a valódi hidak masszívak és elpusztíthatatlanok, persze ezt a felégetők nem tudják, hiszen ők csak a fahidat ismerik. A fahidak azonban előbb utóbb úgyis elkorhadnak, ha nem gondozzák. Ha pedig így is úgy is egyszer eltűnne, hát legyen meg a látványos vég, érjenek égig a lángok.

Favim.com-27828

Aki számít, akivel életünk végéig szóló dolgunk van, ahhoz nem kell semmilyen híd, hiszen sok év csend után is, elég egyetlen hívó szó, mi pedig gondolkodás nélkül ugrunk fejest a folyóba, és átúszunk. Akihez el kell érni, elérünk, hídon vagy híd nélkül. Van, aki megéri az erőfeszítést, mert elszakíthatatlan a kötelék, mely akkora erőt ad, hogy bármennyit képesek leszünk úszni akár árral szemben is.

A hídégetőket nem menthetjük meg, hiába szeretnénk. Számukra elég egy szál gyufa, mi meg semmire sem megyünk ezer vödör vízzel sem. Így van ez megírva, emberek jönnek-mennek, és a szerepüket talán csak sok év múlva értjük meg. Minden kapcsolat tanít valamit, jót vagy rosszat, de mindenképp hozzánk ad, csak sokszor visszanézve fogjuk fel meg, mit is. Idővel eloszlik a füst, és tisztán fogunk látni.

A lángoló hidak közt pedig megtanulunk elengedni, megtanuljuk, hogyha nehéz is, akkor is hagyni kell menni, aki indulna. Nincs értelme egyedül küzdeni, ha a másik feladta. Akkor sem, ha mi azt hittük örökre szól, az örökre törékeny fogalom. Kevés dolog tart igazából örökké, de azt a keveset viszont meg kell becsülni.be-there-deep-hard-time-hurt-Favim.com-2069323

Néhány ember tényleg azért jött, hogy mindörökre az életünk része legyen, ha olykor messze is van, lelkileg vagy fizikailag. Vannak, akik akkor jönnek, mikor szükség van rájuk, ha kell, egymásra találunk sok év után is, és ugyanott folytatjuk, mert van, amit sem az idő, sem a távolság nem tud elpusztítani, még máshoz elég csupán egyetlen szikra.

Vannak búcsúk, melyek örökre szólnak. Vannak, akik köszönés nélkül távoznak, vannak, akik egy halk viszláttal, még másoknak kell a drámai kilépő. Egyes búcsúk fájni fognak, egyesek szétszaggatnak és megkínoznak, még néhány után, csak meredten nézünk magunk elé, hogy ez hogy történt, ez miért történt. Nem minden búcsút fogunk egyből megérteni, de majd idővel egyszer csak minden kitisztul.

Idővel rájövünk, ki az, aki tényleg számít, ki az, akihez híd sem kell. Addig persze elsiratunk sok mindenkit, olykor szenvedünk is egy kicsit, de sok fájdalom árán végül tudni fogjuk, ki az, aki mindig ott lesz velünk. Ki az, aki sosem hagy magunkra, és akkor megnyugszunk, sosem leszünk egyedül, mert lesz, aki nem hagyja.

 

(kiemelt kép: static.pexels.com, további képek: favim.com)

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*