A szívem majdnem megszakad,
ahogyan magamat csitítom ellened
ebben az édes rohanásban
valami után, ami az enyém,
de nem te vagy.
És rájövök, hogy nem a félhomály
kénes akaratos melege hiányzik,
nem a ruhák szétszóródása
a sarokban, a fűben; csak a hallgatás,
melyben elpirulok két babszemnyi szünetben
a te halkan rezgő részeg sóhajtásaid között.
A verset írta: Károly Dorka
Kiemelt kép: www.hdwallpaperbackgrounds.org