Felhő és falevél

Felhő és falevél

 Érinteni szeretnélek, te nyúlsz értem és nyúlok érted. Ahogy a darabjaimra szed a hő és apró cseppekkel cirógatlak. Olykor túl közel jövök és mámoros, hűvös gondolat-masszaként üdvözölve veszlek körbe, és te utat vágsz bennem magadnak az áradatomban. Nem tudjuk, hol végződünk, egybe folyik a világ.

Néha óriási cseppekben tudok csak ott lenni veled, a szomorúság és nehézség kis darabkában. Olyankor kérlelhetetlen leszek, elállíthatatlan. Sötétség lesz úrrá a tájon. Te tudod, ez mégsem volt hiába. A könnyekből új élet születik benned. Szükséges keserédes csodája a létezésnek. Elengedés és megtisztulás.

És amikor a nap tüzes hívogató lehelete eltávolít minket, már azt se bánom. Neked szükséged van rá, és én ilyenkor jobban rálátok a tájra, a szél játékosan saját képére alakíthat. De téged nem veszítelek szem elől, a magasban sem. Mert tudom, hogy mindig felém nyúlsz, még akkor is, ha a kérges ágak más felé is próbálnak formálni. És tudom, ha egy időre lehullik a levél, ez megmarad, hogy újrakezdhesd.

De ennyi kell. Te vagy az állandó és én a változó. Így vagyunk egyensúlyban.

Képek forrása: Pinterest

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás