Felvilágosodás

Felvilágosodás

Amikor láttam kezed
kezemben,
Onnantól tudatosult
édes mivoltod része.

Amikor láttam mellkasod
felém súgni,
Onnantól tudott újra
tüdőm vihart fújni.

Amikor éreztem karjaid
végtelen szorítását,
Onnantól tudatosult;
Az ölelés ámítás.

Amikor belémzuhant
lelked gyöngyöző hazugsága,
Onnantól hittem,
hogy a jó a rossz ága!

Amikor kinyírtak
szemeid őszinte lőkései,
Onnantól éreztem,
hogy a hazugság törései
bennem szakadnak porrá.

Látod? Kevés vagy.
Az a kevés is
az enyém.
Örökkön mégis
nem hagyhatom égni.
Hisz elég!

 

Írta: Vázmer Tímea

Kiemelt kép: Unsplash

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás