Amikor láttam kezed
kezemben,
Onnantól tudatosult
édes mivoltod része.
Amikor láttam mellkasod
felém súgni,
Onnantól tudott újra
tüdőm vihart fújni.
Amikor éreztem karjaid
végtelen szorítását,
Onnantól tudatosult;
Az ölelés ámítás.
Amikor belémzuhant
lelked gyöngyöző hazugsága,
Onnantól hittem,
hogy a jó a rossz ága!
Amikor kinyírtak
szemeid őszinte lőkései,
Onnantól éreztem,
hogy a hazugság törései
bennem szakadnak porrá.
Látod? Kevés vagy.
Az a kevés is
az enyém.
Örökkön mégis
nem hagyhatom égni.
Hisz elég!
Írta: Vázmer Tímea
Kiemelt kép: Unsplash
