Az utóbbi időben igazán sok nehézséggel kellett szembenéznem. Legyenek ezek igazán nagy tragédiák, vagy baljós hangú apróbb események.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Egyáltalán, hogy lehet túlélni azt, hogy, kicsúszik alólad valami, amit mindennél szilárdabbnak hittél?
Erről mesélek ma nektek.
A baljós tekintetek, a sötét színek.
Mikor meghallod, mi történt. A bénultság. A zihálás.
Elerőtlenedsz, mozdulni sem bírsz.
A hónapokig tartó csöndek. Az élet körülötted, a rohanás és vele szemben a tény, hogy te mozdulni se bírsz, te nem vagy egy ezzel az egésszel. Talán épp egyedül is vagy.
Hogy lehetne kitörni ebből az egészből? Tudsz egyáltalán nem gondolni arra, ami történt?
Én ilyenkor mindig azt kívánom, bárcsak teljesülhetne minden kívánságom. Toppantanék hármat, fordulnék körbe a sarkamon párszor és el is tűnne minden, ami rossz.
De ez sajnos nem ilyen egyszerű.
El kell fogadnod, hogy nem teheted semmissé, hogy nem bújhatsz el előle. A fájdalom elől nem lehet elbújni, megtalál, bárhová is menekülsz.
Hiába minden. Ezt meg kell élned.
Persze keresheted a magyarázatokat, átkozódhatsz a világ és a sors ellen, hitetlenkedhetsz, hogy ennek most miért veled kellett megtörténnie, de ez nem változtat semmin.
Ez lett a te utad, nem véletlenül kaptad ezt. Hinned kell abban, hogy mindennek célja van, hogy ez tenni fog valamit hozzád, akkor is, ha most csak a fájdalmat tudod észlelni.
Kép forrása: pinterest.com
Nem magától értetődő és nem sima, kikövezett út ez. Ha sírnod kell, sírj, ha csendet akarsz, hagyd, hogy csend vegyen körül. Olyan ez kicsit, mint mikor a viharban a nádast figyeled. Zúg a szél, hordja magával a törmeléket, de a nádszálak épek maradnak. Hajlanak a széllel, sokszor teljesen lefeküdnek, de nem törnek el.
Mert igenis át kell hullámzania rajtad mindennek, sokszor kell hajolnod, sokszor fog cibálni a szél, sokszor fog zengeni a nádas, de nem szabad eltörnöd.
Talán a legfontosabb pont az az egészben.
Hiába tépáz meg ezer meg ezer vész, nem adhatod meg magad. Te nádszál vagy, simulékony, hajlékony. Hiába nézel ki törékenynek és gyengének, mégis többet kibírsz, mint egy-egy évszázados fa vagy ház.
Nem hagyhatod, hogy maga alá gyűrjön, nem azért történik mindez, hogy tönkremenj benne.
Hinned kell, hogy nem.
És azt, hogy nem kell ezt feltétlenül egyedül végigcsinálnod. Persze senki sem szívesen zúdít rá másokra mindent, mert mi van, ha nem érdekli, ha neki is van elég baja és a többi.
Lehet, hogy van, de a szeretteidnek fontos vagy. Nem csak akkor kellesz nekik, mikor jófej vagy, meg gondtalan, vidám és humoros, hanem akkor is, mikor rád szakad az ég. Engedd, hogy melletted álljanak.
Győzünk mi mindig,
Mindnyájan győzünk szomorúan,
Minket a szívünk győzni indít.József Attila
