Férfiak=szükség… egyszerű egyenletekek

Férfiak=szükség… egyszerű egyenletekek

A férfiak a társadalomban az alapot jelentették mindig. Megrendíthetetlenek, stabilak és biztosak. Hogy miért is gondoljuk azt, hogy teljesen más fajjal állunk szemben, annyival magyarázható, hogy ők a racionalitást képviselik, míg mi, nők inkább a szentimentalizmust. A kettő együtt tudja megtartani az egyensúlyt. Ezért is kell minden férfi mellé egy nő, és fordítva. Hogy ne billenjen ki egyik sem a rendszerből.

Igazi különlegesség, ha olyan férfi akad a nő útjába, aki megfelel minden elvárásnak. Ez természetesen mindenkinél más és más. Lehet rajta pontokba szedve a kedvesség, a jó kinézet, a műveltség, a humor vagy a bulizás utáni vágy… Kinek mi a fontos. De ha ilyen egyed sodródik az útba, akkor a nő próbál két kézzel-na meg tíz körömmel- utána kapni. Még akkor is, ha a kiszemelt áldozat nehezen adja magát.

Kell az az édes huzavona mindenkinek. A kacérság meg a felfedezés, hogy a nő igenis kívánatos, és érdekes. A férfi pedig lehet a hős, akire fel lehet nézni, akinek el lehet mondani, az aprócseprő gondokat…

Na persze ez egy ideiglenes nyugalmi időszak, mert később jönnek a veszekedések, amik csak építeni akarják a kapcsolatot. Ezt muszáj hagyni kiforrni, életre kelni, tombolni, majd elhullni egyszerűen. A szerelem egy bonyolult jelenség. Csupa kín és fájdalom. Érzékiség és szeretet. Tanulás és fejlődés.

Csak azok lehetnek maradéktalanul boldogak, akik rugalmasak, el tudják fogadni a másik hibáit, akik hajlamosak feladni az egyént azért, hogy megszülethessen a ,,mi”.

Az egész olyan mint egy újság. Csupa születéssel és halállal, jó hírrel és tragédiával. Mégis újra és újra felütjük, és lapozni kezdjük. Néha hátulról kezdjük, mert olyan édes a nyugalom, van hogy a közepén, hogy átismételjük a tanultakat, vagy az első oldalon, mert olyan édes a kezdete…

Szeretni igenis bonyolult dolog, de csak rá kell érezni az ízére, aztán kialakul egyfajta függőség, amitől nem lehet szabadulni… Mindent feléget, és besóz, majd új helyet mutat, ami sokkal jobb, mint az előző, ahol éltünk..

 

eisenstaedt_alfred_m2_vj_day_lasiter_16x20_l

http://magnumphotos.com/

Szerző:

Káposznyák Viktória
Hogy ki vagyok? Féltorz gondolatfoszlány. Lázongó lámpafény és remegő szél a redőnyöd alatt, egyenes, fehér vonal az út aszfaltján. De lehetek tünékeny érintés, rebbenő szív, haragos tekintet. A könyvekkel, ó azokkal mindig szerettük egymást. A töretlen gerinceket, a könyvjelzőket a párna alatt, a Times new roman-t és a Helvetiat. Legtöbben azt mondják, limonádé, amit olvasok de ha meglátsz az utcán egy vörös loboncot, és egy arcot, amit szeplő tarkít minden évszakban, akkor tudd, hogy az csak én vagyok. Lapok között élő szívdobogás.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás