A férfiak a társadalomban az alapot jelentették mindig. Megrendíthetetlenek, stabilak és biztosak. Hogy miért is gondoljuk azt, hogy teljesen más fajjal állunk szemben, annyival magyarázható, hogy ők a racionalitást képviselik, míg mi, nők inkább a szentimentalizmust. A kettő együtt tudja megtartani az egyensúlyt. Ezért is kell minden férfi mellé egy nő, és fordítva. Hogy ne billenjen ki egyik sem a rendszerből.
Igazi különlegesség, ha olyan férfi akad a nő útjába, aki megfelel minden elvárásnak. Ez természetesen mindenkinél más és más. Lehet rajta pontokba szedve a kedvesség, a jó kinézet, a műveltség, a humor vagy a bulizás utáni vágy… Kinek mi a fontos. De ha ilyen egyed sodródik az útba, akkor a nő próbál két kézzel-na meg tíz körömmel- utána kapni. Még akkor is, ha a kiszemelt áldozat nehezen adja magát.
Kell az az édes huzavona mindenkinek. A kacérság meg a felfedezés, hogy a nő igenis kívánatos, és érdekes. A férfi pedig lehet a hős, akire fel lehet nézni, akinek el lehet mondani, az aprócseprő gondokat…
Na persze ez egy ideiglenes nyugalmi időszak, mert később jönnek a veszekedések, amik csak építeni akarják a kapcsolatot. Ezt muszáj hagyni kiforrni, életre kelni, tombolni, majd elhullni egyszerűen. A szerelem egy bonyolult jelenség. Csupa kín és fájdalom. Érzékiség és szeretet. Tanulás és fejlődés.
Csak azok lehetnek maradéktalanul boldogak, akik rugalmasak, el tudják fogadni a másik hibáit, akik hajlamosak feladni az egyént azért, hogy megszülethessen a ,,mi”.
Az egész olyan mint egy újság. Csupa születéssel és halállal, jó hírrel és tragédiával. Mégis újra és újra felütjük, és lapozni kezdjük. Néha hátulról kezdjük, mert olyan édes a nyugalom, van hogy a közepén, hogy átismételjük a tanultakat, vagy az első oldalon, mert olyan édes a kezdete…
Szeretni igenis bonyolult dolog, de csak rá kell érezni az ízére, aztán kialakul egyfajta függőség, amitől nem lehet szabadulni… Mindent feléget, és besóz, majd új helyet mutat, ami sokkal jobb, mint az előző, ahol éltünk..
http://magnumphotos.com/
