fióknyi

fióknyi

1.

Fióknyi vagyok.
De bennem elfér az egész univerzumod.
Ha a zsebedbe teszel,
akkora vagyok, hogy veled tarthassak,
Mikor a hóhéroddal ölelkezel.
Látod: nem létezem, ha nem akarod.
Ha magadhoz emelsz, 
legyél akár a föld alatt is,
Akkora leszek,
Amit ölelni jó.

2.

Képletek vagyunk, talán megmozdíthatatlan, kőbe vésettek.
Mégis lélegzünk, mégis érezzük bőrünkön egymás lélegzetét.
Mélyen buta vagy, és véges, ha mégsem találsz magadban
egy behelyettesítendőt.

3.

Iróniám lett.
A legszomorúbb, és leghasonlóbb a halálhoz.
Olyat mondani remegő mellkassal és kiszáradt torokkal,
amit remélni sem merünk, 
majd kacsintani egy keserűt,
magányosan nevetni önmagunkon,
nehogy észrevegyék, hogy épp belepusztulunk a megdohosodott,
merev reményeinkbe  valami komolyság felé.

4.

Akár a kirakatba is állhatnék így,
Meztelenül,
Te akkor is a kutyádat sétáltatnád,
Te meg ugyanúgy pálinkát töltögetnél,
S elveszetten szorítanád az üres testeket.

5.

Úgy mállok szét, mint a só.
Magamat morzsolgatva ízesítem a neked egyébként is kielégítő,
nyers bontott csirkét.

(Feldmár András: “… a szexuális vágy egyáltalán nem személyes.(…) volt egy amerikai stand-up comic, aki bevallotta, hogy neki teljesen mindegy, hogy mibe dugja a faszát. még hogyha egy (…) csirkébe, az is jobb, mint a semmi. és akkor nem értette, hogy a felesége miért féltékeny rá…”)

Írta: Pénzes Stefánia

Kiemelt kép: https://www.pexels.com

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.