Fogadom, hogy betartom.

Fogadom, hogy betartom.

Már csak egy éjfélt ütő óra választ el minket az új év kezdetétől. Hogy ki hogyan köszönti, köszönti-e egyáltalán, mindenkinek szíve joga eldönteni. Bevallom, az én jónak mondható szilvesztereimnek száma ritkaság számba ment idáig, ezért minden évben egyfajta mumusként leselkedik rám. Mindig ott éreztem a vállamon a nyomást, miszerint ez egy különleges este kell, hogy legyen, aztán persze, mint minden, amire az ember rágörcsöl, ez is többnyire csalódottan záródott.

Ami a fogadalmakat illeti… Azokkal is hadilábon álltam. Valahogy olyan gyorsan elrepült a pillanat, hogy aztán már feleslegesnek éreztem utána kapni, vagy egyszerűen csak éltem bele a mába, így nem láttam értelmét fogadkozni.

De most. Elgondolkodtam.

Vannak időszakok, amikor a legjobb, amit tehetünk az, hogy élvezzük az életet, akkor, abban a jelenben, ahol sétálunk az őszben, fejest ugrunk a nyári meleg elől szökve, a hűs medencébe, vagy amikor angyalt táncolunk a hóba. Van, hogy az a legjobb, ha minden csak úgy történik velünk.

De vannak időszakok, amikor kicsit meg kell állni. Mert érezzük, hogy valamiféle zűrzavar támadt bennünk. Rendet kell tennünk. A gondolatainkban. A kapcsolatainkban. A vágyainkban.

 

tumblr_le4l4za6Vo1qb2ty3o1_500

 

Nálam most jött el az a pont, amikor is a rengeteg végig harcolt évet, a kapcsolataim mindenféle láncolatát, a realitást és az álmokat és nem utolsó sorban magamat szeretném egy kicsit rendbe kapni, megnézni nagyító alatt és egészen távolról is, így vonva le konzekvenciát. Megpróbálni behúzni azt a bizonyos kéziféket, hagyni utol érni és meghallgatni magam. Megtalálni azt az irányt, ami végre jónak mondható, elindulni egy olyan úton, ami az enyém, nem pedig valami, amiről csak azt hiszem… A célokra most a “fogadalom” nevű címkét ragasztom, így felnagyítódik jelentőségük és végre talán nem hagyom el őket félúton.

Ha hasonló cipőben jártok, ha úgy gondoljátok, hogy itt az ideje a fogadalom tételnek, az álomgyártásnak, az önvizsgálatnak, akkor tartsatok velem.

 

Lépések:

Biztosan van köztetek olyan, aki még sosem tett fogadalmat, olyan is, aki tett, de egy idő után az elfelejtődött, ott maradt valahol a január peremén, még a tavaszt sem érte meg. Így hát a szó elszáll, az írás megmarad elvet követve fogjatok egy kis füzetet, amibe leírhatjátok, mi az, amit vártok az új évtől, az új évbe lépő önmagatoktól.

 

1. Elmélyülés

Ahhoz, hogy egy kicsit összeálljon a kép, hogy igazán mélyre tekinthessünk, nem árt hangulatot teremteni. Tegyetek be egy jó kis lemezt, ami lecsendesít titeket és helyet ad a gondolatoknak, a vágyak megfogalmazódásának. De tehetitek mindezt egy séta alkalmával is, mindegy, a lényeg, hogy most magatokkal legyetek, hallgassatok és figyeljetek befelé.

2. Lista

Már említettem a kis füzetet, amiben leírhatjátok mindazt, amit vártok az új évtől. Lehet ez egy utazás, amire ezer éve elindultatok már gondolatban, munkahelyváltás, valami új kipróbálása, de az is lehet egyfajta cél, hogy az eddigi rossz szokásokat levetkőzzétek, hogy magatok mögött hagyjátok, ami nem hozzátok tartozik. 

3. Inspirációs tábla

Nemrég olvastam erről a fajta megoldásról. Ha nagyon kreatívak vagytok, akkor szintet lépve készíthettek egy plakát-szerű táblát, képekkel, amelyek a vágyaitokhoz kapcsolódnak. Jó helyen elhelyezve szembesülhettek vele nap mint nap, így nem felejtődnek el azok a dolgok, amiket elterveztetek. De használhattok kulcsszavakat is, amelyek hozzátok tartoznak, erősítenek, inspirálnak titeket.

 

IMG_20151231_125423 (1)

 

4. Kis lépésekben

Természetesen nem kell mindent azonnal. Fokozatosan bővülhet a lista, vagy a tábla, nem kell egyik napról a másikra megfogalmazni mindent, és a változás sem úgy működik, hogy jön egy orkán erejű szél, ami mássá formál. Mindent csak szépen lassan. Legyen egy dolog, ami esetleg már régóta várat magára, vagy tematikusan felépítve az egészet, követheti egyik lépés a másikat, fokról fokra haladva.

5. Rövid és hosszú távú célok

Nem árt különbséget tenni és ez alapján időt adni magunknak. Ha azonnal akarjuk a változást és az nem ér utol minket, akkor félő, hogy a kudarc érzete miatt el is felejtjük az egészet, vagy feladjuk. Legyenek kisebb céljaink, amihez kevesebb idő is elegendő. Ez lehet egy olyan könyv elolvasása, amivel már régóta szemezünk a könyvespolcon, de sosem kezdtünk hozzá, egy találkozás, ami jó ideje várat magára, esetleg egy ígéret, akár olyan is, amit magunknak tettünk, de sosem váltottuk be. Érjük be magunkat, kezdjük azokkal, amiket folyton csak elodázunk. Jó lesz végre elkezdeni, megtenni az első lépést.

Hosszú távon viszont a legfontosabb a kitartás. Van olyan álmom, ami több évet váratott magára, mire beteljesült, de sosem tévesztettem szem elől, mindig tettem érte, apránként, így végül beérett a gyümölcs.

6. Ha egyedül nem megy, keressünk társakat

Vannak dolgok, amikhez szükségünk van segítőkre, a közösségi szellem valahogy felerősíti bennünk az akarást ( ennek legjobb példája azoknak a fránya plusz kilóknak a leadása ). Keressünk valakit/valakiket, akik hasonló cipőben járnak, akikkel közösen eljárhatunk edzeni.

7. Alkalmazkodjunk a változásokhoz

Az is megeshet, hogy maga a cél eléréséhez vezető út hoz magával olyan változást, amivel szembesülve mássá alakul bennünk. Legyünk rugalmasak. Az is kiderülhet, hogy valamiről csak azt hittük akarjuk, de útközben elvesztette fontosságát, vagy rávilágított valami másnak a fontosságára. A lényeg, hogy élvezzük az utat, mindig legyen, ami motivál, hogy haladjunk és a legjobb tudásunk szerint éljünk.

 

Végezetül.

Ha nem is éreztek késztetést a fogadalomtételre, ha csak úgy belecsöppennétek az új esztendőbe, pár dolgot mindenképp vigyetek magatokkal.

Hitet, önmagatokban és másokban, reményt, hogy minden lehetséges, bizalmat, amely erős lábakat ad, szeretetet, ami tartalmat és értelmet ad a létnek, humort, ami mindenen átsegít, kedvességet, amire mindenkinek szüksége van és a mosolyt, ami beragyogja a 2016-os évet is.

 
“Minden újév valami újat kell, hogy hozzon az embernek.”

Vlagyimir Oszinszkij

 

timthumb

 

Boldog új évet kívánok!

 

képek: www.tumblr.com

 

 

Szerző:

Álmodozó vagyok, aki képtelen megmaradni a realitás talaján, mert a lelke magasabbra vágyik. Kereső. Utazó a világban és önmagában, nyitottan az egész mindenségre. Csak egy kis lélek, aki valahonnan ide pottyant, s ha már így esett, gondolta körül néz.