Fogom a kezed

Fogom a kezed

Apró remegések, amik ostromolnak, hallom, ahogy levegő után kapkodsz.
Pirinyó vagy, akár a kezembe is foghatnálak, ha tehetném. De nem tehetem.
Fogom a kezed.
Törékeny vagy, zárt formákban hallatszik a zokogásod.
A kezed valamit markol, talán egy csuklót, talán egy jól ismert kabát ujját.
Fogom a kezed.
Figyellek. A testeden át veszem számba a lelked zúzódásait.
Minden apró szilánkot vízzel próbálok esetlenül borogatni.
Fogom a kezed.
Újabb emlékzuhatag zúdul, megfeszülsz. Állod a rohamot.
Csak a markod nyílik szét kissé az erőlködéstől. Erőtlenül, hiszen tudom, hogy erős vagy.
Én fogom a kezed.
Most gyermek vagy. Gyönyörű és ártatlan. Fáj a világ, az igazságtalanság. Minden, ami körülvesz.
Felteszed a kérdést. Záporoznak ki az összeszorított ajkak közül a miértek.
És én csak fogom a kezed.

Szerző:

Horváth Margaréta
"Ha itt nem találsz, keress meg ott."

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás