Fordított háromszög képlet

Fordított háromszög képlet

Hála.

Egy hete jár a fejemben ez a szó. Életemben ennyiszer sosem mondtam még ki – vagy talán nem is mondtam még?!

Aztán olvasom egy tini blogját, akinek legnagyobb problémája jelenleg a matek. Hogy megbukik, hogy nem tudja, hogy nincs tovább. Aztán eszembe jutott a gimis énem, mintha csak akkori önmagam olvasnám, aki az idióta háromszöges tételt is fordítva rajzolja fel a tenyerére és doga közben jön rá és inkább félredobja a lapot, lemossa a kezéről a tintát és konstatálja, hogy puskázni se képes tisztességesen, nemhogy megtanulni a matekot… Minden matekórát görcsben ültem végig, kivert a víz ha kimondták a nevem és elkönyveltem, hogy emiatt fogok életem végéig gimipadban ülni, ott megöregedni majd kirúgnak mert túl vén vagyok már az üléshez is. Akkor még nem láttam a fényt az alagút végén, csak a sorozatos karókat, pedig ott volt végig előttem: a barátnőm segített, elmagyarázott mindent, kitartottam, nyűglődtem vele és összekapartam a nyomorult ketteseket, amik aztán érettségin meghozták az eredményt. Szóval hálás vagyok a barátnőmnek, magamnak meg anyukám: drága jó Istenem csak ne bukjon meg ez a gyerek matekból mondatainak is, hogy most itt tarthatok, ahol.

Persze nem kell ennyire visszaugrani az időben, hogy hálát adjunk.

Ha csak a múlt évre tekintek vissza, hálás vagyok a hős csapatomért. Hálás két embernek, akiket a barátaimnak nevezhetek, akikkel összekovácsolódtunk, akikkel banánoskodhatunk, akikkel működik a jóban-rosszban elv. Elviselik azt, hogy néha túl sok vagyok, túl sokat beszélek, túl sokat pörgök, de elviselnek akkor is ha nagyon lent vagyok, ha túl depressziós és rosszkedvű. Én is elfogadom őket, és tolerálom a rossz tulajdonságaik. Éjszakai hívást fogadok, ha omlik a fejük fölött a gondok háza, végül együtt megoldunk mindent, jó támaszként egymás háta mögött. De hát ilyen egy barátság, nem? Hálás vagyok értük is, hogy Batman és Robin jól kijön a béna Pókemberrel.

favim.com

Aztán ha csak (lassan) fél év távlatát nézem, hálás vagyok, hogy az élet, sors, véletlen, kedves barát, utamba terelgette a szerelmet is. Nem királyfi volt fehér lovon és nem herceg, csak egy egyszerű fiú, aki épp ezzel az egyszerű őszinteséggel ragadott magával, aztán a lelkével meg a szívével is. Azóta pedig ő lett a másik felem, aki vezetget és biztat, aki épít és nem rombol, a lekvárszív a pirítóson, a bajusz a reggeli kakaó után, meg a kispárna nagyobbik fele. Napról napra és egyre jobban fonódik össze az életünk – s talán érte vagyok a leghálásabb.

Félelmetes felismerni, hogy hálátlanok vagyunk. Hogy mindent olyan természetesnek veszünk, miközben nem is azok. Időnként meg kellene állnunk pár percre és hálásnak kellene lennünk az egyben lévő családért, egészségért, azért, hogy tanulhatunk vagy épp van munkánk, a boldogságért, mindenért amink van – hisz oly sokan nélkülöznek a világban.

Valahogy sosem vágytam nagy dolgokra – autóra, sok pénzre meg flancos dolgokra – nekem a lelki javak voltak mindig fontosak. Hogy érezzem, hogy szeretnek, hogy mondják ki, mutassák ki, hogy engedjék nekem is hogy szeressek – olyan nagy mértékben, erősen és ragaszkodóan, ahogy tudok – mert azt hiszem ez az igazán megfizethetetlen dolog. Aztán most, hogy valóra vált ez is, csak kapkodom a fejem és napjában százszor is elmondom, hogy olyan hálás vagyok Istenem mindezért… és nagyon jó érzés.

Te mikor álltál meg legutóbb hálát adni valamiért is?

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

3 comments

  • örülök neki! és remélem, hogy nagyi korunkig leszünk is még egymásnak! a verandán ücsörögve macskát meg horgolmányt szorongatva 🙂

  • *.* és még akkor is szeretni fogjuk a banánt, mert puha és nem kell hozzá fogsor 😀 🙂

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás