Fordulatra hangolódni

Fordulatra hangolódni

Ahogy megérkezünk a tavaszba, minden a változástól harsog, hiszen egy új, élettel teli szakaszába érkeztünk az évnek. Valami elmúlt, valami vár ránk… Ám sokszor hiába várjuk, akarjuk “a nagy fordulatot”, az valahogyan távol marad tőlünk. Nem akartuk volna eléggé? Nem érdemelnénk meg? Dehogynem.

Szíved spam-mel van tele… 

– Magashegyi Underground

Néhány napja, futás közben bújt be ez a szó a gondolataimba: szívtakarítás.
Őszintén szólva sosem tartottam magam egy rendszerető embernek, szeretem, ha van egyfajta izgalmas rendetlenség, kuszaság körülöttem. Sokkal otthonosabbnak érzem, mintha minden katonás sorokba rendezve körülöttem. Talán erre is visszavezethető az egész. Minden olyan tisztán látszik, számba van véve. Nincs semmi misztikum, csak a rideg valóság, amivel szembe kell néznünk.
Sokszor azonban ezerszer könnyebb ezekről tudomást sem venni, hagyni, hadd indázzanak szanaszét ezek a dolgok a szívben.

Azonban mi történik, ha egyszer csak úgy érezzük, szükségünk van a változásra? Tudunk-e úgy szárnyalni, ha egy ilyen áthatolhatatlan rengeteg terjeszkedik odabenn? Nem csak hogy visszahúz a súlya, de egy idő után meg is bénít az, amiről nem akarunk tudomást venni.

Ez az időszak a változásról szól. Nem csak a világ, a természet ébredezik ilyenkor, hanem bennünk is kikeletnek kell lennie. Ehhez pedig nem elég sodródnunk az árral, a pálya széléről, külső szemlélőként figyelni a változásokat. Elő kell készülnünk rájuk, hogy be tudjuk őket fogadni. Ez pedig néha azzal jár, hogy rendet kell tennünk odabenn.
Akkor is ha fáj, akkor is, ha nehéz, vagy ha sokszor értelmetlennek is tűnik az egész. Ahogy a fák friss ág-bogait, úgy néha a mi szívünkben kialakult káoszt is néha rendbe kell tennünk.
Hogy tisztábban lássunk. Hogy kicsit mi is megtisztuljunk.
Takarítsuk, fényesítsük hát ki a szívünket, húzzuk el a függönyöket, engedjük be a fényt. A változás talán már a küszöbön toporog.

Kiemelt kép forrása: pexels.com

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."