Forduljunk a fény felé

Forduljunk a fény felé

Szóval változás.

Tudom, majdnem egy évtized volt ízlelgetni. Volt már elérhetetlen cél, volt már közeledő fény. És most? Maga az élet.

Furcsa, hogy egy megfoghatatlan dolog tart magában. Régen tűéles és élénk, most már elmosódott arcok. Ismeretségek, amelyeket nagy ellenfelünk, az idő mára már felismerhetetlenségig torzított. Aztán helyek, amelyek nevére már nem is emlékszem – talán csak az álmaimban jelent meg néhány. A legrosszabb a folytonos deja vu érzés. Minden csak álom.

Szóval változás.

Minden rossz eljön egyszer, ahogy minden jó el is múlik. Kőkemény, fogcsikorgatós hónapok követnek pillanatokat, átmenet nélkül. Mindig, minden összemosódik. Aztán pedig olyan hűvös tél, amelyet a legnagyobb meleg sem olvaszthat el.

Olyan ez, mintha hullámvasúton lennénk utasok. Vészfék nincs. Hiába kiabálunk vagy sírunk, nem fog visszafordulni. A halál is ilyen. “Természetes dolog”, mondják.

Eltűnhetnek arcok, sötétbe veszhetnek emlékek. De mi megmaradunk, az összes döntésünkkel együtt. Hiszem, hogy véletlenek nincsenek; okkal történik minden. A változás természetes, de mindig oka van.

Forduljunk a nap felé. Fény nélkül nincsen árnyék, de a fény az élő dolog. Egyedül, a sötétben senki sem szeret járni, hisz minden koromsötét, és ilyenkor minden út a semmibe vezet.

Forduljunk a Nap felé. Ha a belső telünk nem is múlik el, legalább tudjuk: jó helyen vagyunk. Tudjuk, hogy egy jó irány felé megyünk.

Szóval változás.

Csak egy ijesztő fogalom. Legyen kívül, vagy belül, elkerülhetetlen. S mielőtt szembenézünk vele, emlékezzünk: az elején, és a végén és csakis önmagunk maradunk. Mindenki megküzdött már vele, és lám, végtére is megmaradt ugyanolyannak. Belül úgyis minden eldől. Legyünk vezetők, ahelyett hogy megelégednénk az utas üléssel.

 

(kiemelt kép forrása: Google)

Szerző:

Nagy Máté
"Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára." - Edgar Allan Poe

Szólj hozzánk!