Sokáig nem szerettem Jókai Mórt, csak felnőtt fejjel kezdtem kézbe venni a műveit. Ezt a regényt pedig korábban kifejezetten utáltam, talán a kötelező volta miatt is. Régóta terveztem újra elolvasni, hogy vajon így, tizenöt év távlatából vajon milyen hatással van rám. Nos, így elöljáróban annyit, hogy tejesen mást kaptam, mint amire számítottam…
A kötet szerzőjét, Jókai Mórt szerintem mindenki ismeri ilyen vagy olyan okból. Személy szerint én a 19. századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású írójának tartom. Életrajzi adatokat most el sem kezdek sorolni, mert higgyétek el, több cikkre való anyag állna rendelkezésemre. De itt találtok egy jó összefoglalót.
A kőszívű ember fiai 1869-ben, a Kiegyezés után két évvel jelent meg, és az 1848-49-es szabadságharcnak állít emléket. Ez a kötet bőven sorolható több műfajba is. Egyrészt történelmi regény, mivel elég sokat foglalkozik a szabadságharc eseményeivel, másrészt családregény, mert mindez összefonódik a Baradlay família sorsával. Az írós stílusa miatt senki se számítson könnyed olvasmányra, de ennek is megvan a maga varázsa. A nyelvezete a korszaknak megfelelően sok német és latin szóval egészül ki. Ez a két nyelv akkoriban még gyakorta használatban volt. A könyv felépítése egyszerű, címmel ellátott fejezetekből áll. Ezek egy kicsit mindig előrevetítik, mire számíthatunk az adott részben. A könyv végén találunk egy szószedetet, ami nemcsak az idegen nyelvű, hanem a ma már nem használatos kifejezések megértéséhez is hasznos. Bizony, néha én is hátralapoztam mi micsoda… Az író remek korszakba helyezte a történetet. Szerintem az 1848- 49-es szabadságharc a magyar történelem egyik legizgalmasabb fejezete. De nemcsak a magyarországi, hanem a bécsi eseményeket is figyelemmel követhetjük. Erről általában kevesebb szó esik.
Többször is eszembe villant olvasás közben, hogyan tudtam én utálni ezt a könyvet?! Ha a nehézkes nyelvezettel megbirkózunk és kicsit eltekintünk tőle, rájövünk mennyire izgalmas is valójában ez a történet. Rögtön az elején egy érdekes, sőt, furcsa jelenettel kezdődik. Baradlay Kazimir meghal. Az özvegye elhatározza, hogy mindenben az ellenkezőjét csinálja, mint amit a férje a végakaratában meghagyott. Megtudjuk persze azt is, hogy miért határoz így. Itt is megvillan Jókai zsenialitása, a cím már a regény elején értelmet, miért is kőszívű az az ember… Több nézőpontból, de végig egyes szám, harmadik személyben követhetjük az eseményeket. A Baradlay család tagjain keresztül az író be tudta mutatni a szabadságharc minden szegmensét. A legidősebb fiú politikai pályát választ, a középső katona, a legkisebb pedig a hivatali apparátus tagja. Az édesanyjukon, és az életükben szerepet játszó nők sorsán át pedig megtapasztalhatjuk azt is, hogy mi történt a „hátországban”. Természetesen nem maradhatott ki a Jókaira oly jellemző romantikus szál sem, mindhárom testvérnek megvan a szomorúbb-vígabb története ezen a téren. De ahogy lenni szokott, semmi sem megy egyszerűen, valaki mindig keresztbe akar tenni a párocskáknak, így aztán intrikából sincs hiány a regényben. Az író a humort is művészivé emeli, kifejezetten tetszettek azok a részek, ahol a „szerencsétlen” Tallérossy Zebulon került a középpontba, mindig valami blődséget csinált. A cselekmény nagyon fordulatos, mindezt azonban megakasztja a rengeteg leírás, ami Jókai sajátja. Sokszor elkalandozott a központi száltól. Olyan dolgoknak is szentelt fejezeteket, ami egyáltalán nem kapcsolódott a történethez. Ezzel csak még inkább sikerült különállóvá tennie a történelmi és fiktív részeket.
A karakteralkotásban egyenesen verhetetlen az író. Nagyon érdekes szereplőket alkotott pozitív és negatív értelemben egyaránt. Rögtön itt az elején Baradlayné. A férje halála után kezébe veszi az irányítást, mindent máshogy csinál, mint kellene. Elgondolkodtató, mi késztet erre egy nőt, aki most veszítette el a férjét. Nekem nagyon szimpatikus volt végig, hogy szembe mert szállni a társadalmi konvenciókkal, és nem követte vakon Baradlay Kazimir utasításait. Később kiderül, rendkívül bátor is, amikor álruhában útra kel. A Baradlay testvérek közül a legidősebb, Ödön, Oroszországból tér haza az anyja hívására. Nincs is nagyon ellenére, mivel egy korábbi ígérete a pap lányához, Arankához köti. Magyarországra visszatérve politikai pályára lép, aktív résztvevője lesz a szabadságharcnak. Öccse, Richárd Bécsben szolgál katonaként. Már ekkor elismert személy, de igazán akkor jegyzik meg a nevét, amikor egy csapattal elszökik, hogy a magyar oldalán harcolhasson. Ott hagyja a menyasszonyát, akit egy rosszul sikerült cselszövés „akasztott a nyakába”. Nekem ő volt a három fivér közül a legkedvelhetőbb. Egyenes, tettre kész, mindig az események sűrűjében találjuk. A harmadik és egyben legfiatalabb Baradlay fiú Jenő. Talán ő a legnaivabb közülük. Elég nagy baklövéseket követ el ennek köszönhetően, de végül mégis ő lesz a legbátrabb. Az egyik kedvenc szereplőm Tallérossy Zebulon, akit már említettem. A kicsit „lökött” földbirtokos mindig valami lehetetlen helyzetbe keveredik, de valahogy jól jön ki belőle. Jókai a negatív szereplőkkel sem fukarkodott. Az egyik a kőszívű ember legjobb barátja, Rideghváry. Keresztülhúzzák a számításait, ezután ellenségként tekint a Baradlay családra. A negatívumok azonban nem csak a férfi szereplőkre korlátozódtak. Szerintem a regény legérdekesebb és legösszetettebb figurája Plankenhorst Alphonsine. Nagy intrikus, mindig a saját malmára hajtja a vizet. De a múltjában vannak olyan dolgok, amik érthetőbbé teszik a motivációit. Viszont túlbecsülte a saját jelentőségét, és mint tudjuk, ez sose vezet jóra….
Amennyire nem szerettem ezt a könyvet, most annyira megfogott. Viszont az tény, vétek tizenévesekkel olvastatni, szerintem ehhez kell egy bizonyos kor – legalábbis nekem kellett-, hogy az ember értékelni tudja. Ha azonban sikerült kicsit eltekinteni a régies nyelvezettől, rájöhetünk egy nagyon is izgalmas történet bújuk meg a sorok között, romantikával, kalanddal, és kellő mértékű intrikával. Ha ajánlani kellene, azt mondanám, tényleg csak az kezdje el, aki nem retten meg a hosszas leírásoktól és a nyelvezettől. De mivel még mindig kötelező olvasmány sok helyen, így azt mondom, próbáljunk meg a történeti szálra koncentrálni, megéri!
Itt egy kis ízelítő a filmből:
Kiemelt kép: www.libri.hu