Nemrég mutattam be nektek Hegyi Júlia Lilyt, azt a lányt, aki anno szobrásznak tanult, de az élet úgy hozta, hogy a fotózással esett szerelembe. Képei mesélnek, megszólalnak, megszólaltatnak.
A koncertfotók igazi fesztiválhangulatot hoznak a magányos éjszakákba. Egyszerűen csak nézitek a képeket, és meghalljátok a dallamot, érzitek a zenét. Lüktet belül a basszus és dobolni kezd a láb. Halljátok? Már énekeltek is! 🙂
Természetesen nem csak koncertfotókat láthatunk Lily munkái közt, hanem művészi, beállított képeket is. Témájukat tekintve lehet szó akár emberekről, érzésekről, állatokról, vagy akár ételekről, csendéletről, tájakról. Olyan hangulatot hordoznak magukban, ami átvisz minket egy másik világba, ahol el tudjuk hinni, hogy az álom is lehet valóság, és hogy amit eddig csak a filmvásznon láttunk, az itt van körülöttünk. Minden apró mozdulatnak megvan a maga szépsége, az utolsó utáni részlet is fontos, és ami kicsinek tűnik, az igazából óriási.
Én nem is szaporítom tovább a szót, ismerjétek meg Lilyt, és nézzétek meg munkáit!
Hegyi Júlia Lily
Mesélj kicsit magadról, hogy jött a fotózás ötlete?
Kiskoromban (mint, ahogy szerintem mindenki) én is fotózgattam a családi fényképezőgéppel nyaralásokon, de akkor még nyilván nem hittem/sejtettem, hogy ebből valaha is meg fogok élni. Sőt, ami azt illeti, kicsiként az összes gépüket tönkretettem, ma meg már kiüldözném a világból azt, aki kárt tesz egy fényképezőgépben.
Alapvetően középiskolában kezdtem el foglalkozni a fotózással, ugyanis Pécsen a Pécsi Művészeti Gimnáziumba jártam szobrász szakra, de lehetőség volt felvenni plusz órában a fotózást is, és ezeken az órákon sok mindent kipróbáltunk analóg és digitális fotózással kapcsolatban is. Kedves tanáromnak Bélafi Lászlónak, hamar feltűnt, hogy engem nagyon érdekel a dolog, és véleménye szerint érzékem is van a hozzá. Igazából az ő biztatása indított el ezen a vonalon.
Tanultad a szakmát, vagy hobbiból, szerelemből fagyasztod meg a pillanatokat?
Is-is , most már jóval több, mint egy hobbi. Tanultam iskolában, illetve YouTube-os videókból és saját kísérletezésekből is nagyon sokat fejlődtem. Mai napig nagyon sokat fotózok hobbiból magamnak, de mellette egyre több a munkamegkeresés is.
Láttam, hogy sok rendezvényen fotózol, és Magyarország legkedveltebb zenekarait kaphatod
lencsevégre. Hogy sikerült mindezt elérned?
Mint már említettem, pécsi születésű vagyok és Pécs elég híres a zenészeiről, ott szerelmesedtem bele a dologba. Kicsit több mint 4 éve fotóztam életem első koncertjét, de csak baráti zenekaroknak fotózgattam hobbi szinten. Aztán másfél éve egy kedves barátom lehetőséget adott arra, hogy fotózhassak az Akváriumban egy koncerten. A koncert után megosztottam a képeimet a Facebook oldalamon megjelölve a zenekarokat és a helyszínt, majd pár nap múlva írtak az Akváriumból, hogy tetszenek nekik a képek és épp új fotóst keresnek a csapatba, érdekelne-e a dolog. Lényegében ez indította el a lavinát, aminek nagyon örülök, mert úgy érzem most a koncertfotózásban nagyon megtaláltam magam.
Szerinted milyen egy jó kép?
Huhh, ennél nehezebbet nem is kérdezhetnél. Ez mindenkinek nagyon más. Annyiféle kép van, téma/technika/stb.. szerint sorolva, hogy nehéz bármit válaszolni. Én azt szeretem ami elgondolkodtat, hogyan is készülhetett az adott fotó, vagy épp mi van a képen, mert nem egyértelmű.
Milyen technikával dolgozol?
Egy Canon 6D fényképezőgépem van, szerencsére egyre több obejítvvel mellé. 12mm-től 200mm-ig több mindent is sikerült már beszerezni.
Mit szeretsz a legjobban fotózni? Vannak kedvenceid?
Jelenleg a koncerteket nagyon élvezem, de nem csak magát amíg tart a műsor, hanem az egész közeget ahol lehetek. Az, hogy sok zenészt és a velük dolgozó embereket megismerhetek, valamint közölük sokat már barátomnak nevezhetek, ezzel együtt lesz ez az egyik kedvenc témám.
A másik kedvencem a saját magamnak és sokszor saját magamról készített kreatívabb/művészibb fotók. Amikor ezeket csinálom, akkor teljesen ki tudok kapcsolni. Olyan, mintha nem is létezne semmi más, csak amit éppen a kis szobámban alkotok.
Mesélnél arról, hogy neked mit ad egy kép, és maga a fotózás?
Egy kép az egy emlék/élmény, amire később jó visszanézni. Akár egy sima nyaralós kép, akár egy jól megtervezett fotóról van szó, visszaad valamit a múltból. Egy eseményt, pillanatot vagy életérzést. Mindig valamit ad. Adni pedig jó, és a fotózással rengeteg élményt lehet adni. Én meg közben rengeteg élményt kapok. Nekem például, nagyon jó érzés az, amikor az emberek az általam készített képeket osztják meg Facebookon, vagy egyéb social medián. Vagy akár keretbe kirakják a falra.
Hogy ítéled meg ezt a szakmát, és mit gondolsz a jövőjéről?
Vannak napok, amikor borúlátó vagyok, és úgy gondolom, hogy túl sok a nagyon rossz fotós akik aláássák a szakmát. Valamint, hogy a technika fejlődésével lehet, hogy pár évtizeden belül már nem is vagy csak nagyon kis igény lesz a fotósokra. Ezzel szemben van amikor úgy gondolom, hogy nagyon sok jó fotós van itthon és külföldön is és , hogy egyre jobban virágzik a fotósok kora.
Mi volt a legnagyobb élményed amit a fotózás adott?
Nem hiszem, hogy ki tudnék emelni egy élményt. Folyamatosan élmények sorozata a munkám, és talán ezek összessége a nagy élmény. A sok hely ahova eljuthatok, és a sok ember akiket megismerhetek közben.
Hol, és hogyan képzeled el magad öt év múlva?
Ez az a kérdés, amire abszolút nem tudok mit mondani. Őszintén szólva, 5 éve még szinte biztos voltam benne, hogy sose leszek budapesti, erre most itt vagyok, és imádom. De még egy éve se tudtam volna elképzelni, hogy most hol leszek és mit fogok csinálni, így csak remélni tudom, hogy 5 év múlva is legalább annyira jól fogom érezni magam, mint most.
Mi életed legnagyobb álma? Persze tudom, ez mindig változik, de pont itt, pont most, mi az?
Szakmailag több álom is van. Szuper lenne igazán nagy koncerteken és fesztiválokon fotózni, főként Amerikában, de bárhol a világban jó lenne, ugyanis imádok utazni.
Illetve én alapvetően művészeti képzésből jövök, úgyhogy nagy vágyam, hogy egyszer galériákban legyenek kint a fotóim.
Mit üzennél azoknak a művészeknek, akiknek nincs elég bátorságuk megmutatni tehetségüket a világnak?
Azt, hogy ez a legnagyobb hülyeség, és nagyon sajnálom, hogy tudomásom szerint Magyarországon (de máshol se nagyon) nem oktatnak managementet egyik művészeti képzésen sem. Pedig nem elég az, hogy valaki jó abban amit csinál, el is kell tudnia adnia magát. Tagja voltam egy vállalkozói klubnak és ott mondták sokszor, hogy „Fake it until you make it.” Ez szerintem a művészeti ágakban is igaz, el kell kezdeni eladni magunkat már akkor is, amikor esetleg még nagyon sokat kéne fejlődni. El kell ültetni a bogarat az emberek fejében, hogy ők festők, fotósok, grafikusok és előbb utóbb ha valakinek szüksége lesz az adott területen valakire, hívni fogják. Már akkor is, amikor mondjuk még nem tartja magát elég képzettnek, hisz munkák sorozatával lehet igazán fejlődni. Szóval azt ajánlom, hogy ha valaki tudja már, hogy mivel akar foglalkozni, akkor bátran mondja másoknak is ne várjon arra, hogy majd egyszer a semmiből felfedezik, mert ez nagyon ritkán van így.
Köszönjük Lilynek a válaszokat, és további sok sikert kívánunk neki. Ja, és ne felejtsétek el megnézni a képeket nagyban is, hiszen gyönyörűek! Természetesen mindegyiket Lily készítette.
