Francia különlegesség- Ne nézz vissza!

Francia különlegesség- Ne nézz vissza!

Mindig is nagy rajongója voltam a francia filmeknek. Van bennük valami egészen különleges fűszer, ami más nemzetek képkockáiból számomra hiányzik. Lehet, hogy ez azért van, mert mindig jó filmeket látok, vagy olyan színészi alakításokat, amik lenyűgözőek, mindenesetre mindig szívesen nézem meg őket. Mostanában nagyon sok pszichológiával vagy mentális betegségekkel foglalkozó film/könyv került elém, de a Ne nézz vissza! volt az egyik legkellemesebb csalódás. Nehéz lenne meghatározni már a műfaját is, pszicho-thriller, dráma vagy misztikus film. Azt hiszem egyik sem igazán, viszont mindháromból van egy kicsi benne.

Már a történet eleje lebilincselő, remekül előre vetíti a későbbi cselekményt és a film nyomasztó, ám rendkívül izgalmas hangulatát.

A Ne nézz vissza! című film plakátja

A Ne nézz vissza! című film plakátja

A lavina Jeanne könyvével indul el, ezt már rögtön az első percekben láthatjuk. A nő megírja gyermekkora történetét, azonban a sztori nem arat nagy sikert, nem akarják kiadni mondván, nincs benne semmi cselekmény. Ekkor jön rá Jeanne, hogy egyáltalán nem ismeri a gyermekkorát, hiszen még gyermekként autóbalesetet szenvedett. Egy fekete hajú kislány tűnik fel, akiről nem tudjuk eleinte kicsoda, de a történettel együtt hömpölyögve gyönyörűen értelmet nyer létének fontossága. A lány felbukkanásával együtt a főszereplő élete is megváltozik. Szűkülni kezd körülötte a tér, furcsa változásokat lát először a környezetében, majd önmagán is, olyannyira hogy idővel teljesen átalakul egy másik, korábban ismeretlen nővé. Nehéz úgy beszélni erről a filmről, hogy ne lőjem le a csattanót. Márpedig nem szeretném, mert érdemes végig játszani a film által generált társasjátékot. A történet legnagyobb erőssége, hogy megfelelő mennyiségű információt kapunk, amiből sejthetjük a történéseket, de mindig marad valamiféle kérdőjel bennünk. Ennek a feszültség fenntartásában nagyon hasznos szerepe van. A film bővelkedik izgalmakban, ettől lesz igazán élvezetes.

Kiemelném a két főszereplő játékát is, mert egészen fantasztikus alakítást nyújtanak. Sophie Marceau és Monica Bellucci nagyon tehetséges és sokrétű színésznők, hitelesek a szerepükben és a sminkmestereknek köszönhetően nagyon nehéz őket megkülönböztetni.

Azt gondolom, hogy azért annyira hatásos a film, mert egy nem mindennapi témát boncolgat. A tudatalatti játéka, az emberi személyiség osztottsága mind-mind kényes, de érdekes témák. És persze ijesztő is,  talán ez az a tényező, ami miatt igazi gyöngyszem ez a film. Teljesen kicsinálja az embert, hiszen az elménk bármikor megtréfálhat minket is, és ezt a film kényelmetlenül az arcunkba is nyomja.

Az egyetlen negatívum a történettel kapcsolatban-bár lehet, hogy ez csak számomra volt furcsa-, ahogy a férj reagált a felesége problémájára. Érthetőek voltak a reakciói, de azt éreztem, hogy nem igazán akarta elfogadni a tényt, hogy Jeanne-nek segítségre van szüksége, amit mondjuk egy jó szakembertől megkaphatott volna. Valamint hagyta egyedül elutazni a mentálisan nem beszámítható feleségét.

Tehát  a férj nem lett a kedvenc szereplőm, de ezt leszámítva régen nem láttam ennyire izgalmas, borzongató és jó filmet. Mindenkinek ajánlom aki egy igényes és tartalmas kikapcsolódásra vágyik.

Szerző:

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.