FÜLES KÖNYV – 1. Arról, hogy néha hiába kopogtatsz

FÜLES KÖNYV – 1. Arról, hogy néha hiába kopogtatsz

Vannak emberek, akik mások, mint Te. Akik világa egyszer, valahol majd, talán, messze, a végtelenben, találkozik a Te világoddal.

De most hiába kopogtatsz náluk, nem nyitnak szívet. Hiába vagy kedves, nem érzik. Hiába keresed a társaságukat, nem reagálnak. Az ilyen emberekbe azért csak érdemes időt és szeretetet fektetni. Meg kell mutatnod nekik, hogy Te készen állsz arra, hogy megismerd őket és a világukat.

De ne fuss utánuk!

Nem törheted rájuk azt az ajtót, ha egyszer úgy döntöttek, becsukják előtted. Ha néha nyitva felejtik, vagy esetleg Neked résnyire kinyitják, nézz be! Gyöngéden kopogtass és érdeklődd meg, beléphetsz-e?

De érts a jelekből!

Ha sokáig zárva az ajtó, nem biztos, hogy azért, mert valami rendkívül értékes rejtőzik mögötte. Lehet, hogy az egész odabent üres és miután erőszakkal betörnél, hogy megmentsd a semmit, csak a saját erőfeszítésed és elvesztett időd zokogását hallanád odabenn.

 

Írta: Amelie

Kiemelt kép: www.tjclayton.files.wordpress.com

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás