behemót várakat építettek
a fal vastagabb mint magasabb
azt mondják a világosság forrását őrzik odabenn
pedig a nap idekint ragyog
azt mondják
gonosztevők
vadorzók
szörnyek és bestiák ólálkodnak mindenütt
nem szabad bízni bennük
mind egyformák
egytől egyig
még egyel sem találkoztam
de hallani a borzalmas tettekről
úgy hírlik elmúlik az kit utolérnek
hogy többé nem lesz
senki nem fog emlékezni rájuk
még a pipacsok sem
meg a búzatáblák
még azok sem
úgy hírlik ők azok akik elűzik a kékről a bárányfelhőket
én meg
meg akartam számolni őket
el akartam mondani nekik hányan vannak
ott vannak egymásnak
nincsenek egyedül
de a harckocsik nem segítenek
bokrok fodraiba takaróztak régesrég
nem tudom hogyan kell felébresztenem őket
amikor lemegy a nap
olyankor emlékeimből embereket rabolnak
mosolyokat és öleléseket
el akarok rejtőzni
a nap mögé hogy ne találjanak rám
de nem emlékszem ki rejtette el szárnyaim
rejtőzni kellene
de itt nincsenek paplanok
Írta: Balázs Gáspár-Emil Kiemelt kép: pexels.com
