Füst Milán 1888. július 17-én született Budapesten. Ő volt a magyar szabadvers megteremtője, mindemellett költő, drámaíró, esztéta és az én egyik kedvenc íróm. A tiszteletére és emlékére válogattam össze nektek pár írását, melyeket a mai napig azon tanácsok és gondolatok közé sorolhatunk, amiket érdemes megfogadni.
Kép: http://cultura.hu/wp-content/uploads/2014/07/Fust-Milan-1942b.jpg
1.A házasság csak keveseknek való – mondják annak bírálói -, mert arra csak kevesen alkalmasok, hogy egyvalaki mellett egy egész életen át híven kitartsanak… csak kevés olyan ember van, aki bele ne fáradna, halálosan bele ne unna e reákényszerített együttélésbe. Embertelenség tehát egy egész társadalomtól s annak minden tagjától azt követelnünk, amire csak egyes különös hajlandóságú tagjai volnának képesek.
2. Nem egyféle ész kell az élet megítéléséhez. (…) Aki egyetlen szempontból nézi a világot, akármilyen eszesnek mutatkozik is ebben, az ostobán fog ítélkezni.
3. A jóindulatot voltaképp az áldozat nagyságával kellene mérni. Egy szelet kenyérnek adománya valamely koldus részéről nagyobb áldozat, mint ha egy gazdag ember telket vesz neked.
4. Amit mi rossznak érezünk, arra nekünk feltétlen szükségünk van, hogy jól is érezhessük magunkat utána. A viszontagságainkra tehát szintén feltétlen szükségünk van, különben nem tudjuk élvezni a nyugalmat. Ugyanígy: bűn nélkül nincs erény. Tehát rossz nélkül semmilyen értelemben se létezhet jó.
5. Ha a jóknak okvetlenül jutalom járna jóságukért, akkor a jóság nem erény volna, hanem üzlet, életbiztosítás s akkor nyilván minden gonosz is igyekezne jónak látszani. Befizetem a díjat, jót cselekszem s öregkorom biztosítva van, mert a jutalom nem maradhat el. Így viszont: ha nincs is jutalom, akkor is jó vagyok, – ez a hajlandóság a jóságot erénnyé minősíti.
Kiemelt kép: https://scottfillmer.files.wordpress.com
