“Gyertek, gyertek, bújjatok elő!” – interjú Török Violával

“Gyertek, gyertek, bújjatok elő!” – interjú Török Violával

A múlt héten olvashattátok az ajánlómat Török Violáról, a Soha ne nézz vissza! írónőjéről – ígéretemhez híven ma pedig a Violával készült interjút olvashatjátok. Új kötet, Marquez, Lestat és az élet apró boldogságai egy helyen… 🙂

 

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Török Viola vagyok 26 éves, már általános iskola óta a versek szerelmese. Emlékszem, hogy iskolán kívül elsőnek anya emlékkönyvét olvasgatva találkoztam versikékkel, egyszerűen magukkal ragadtak. Az elsőt tíz évesen írtam, aztán csak ritkán párat. Akkoriban még 2-3 mesét is alkottam, poénból, de nem igazán foglalkoztam komolyan a dologgal. Meg voltam elégedve a szavalással, szerettem, és jó volt érezni, hogy tetszik az embereknek az előadásmódom. Mindeközben folyamatosan foglalkoztam a rajzolással is, fejlesztgettem magam. Aztán lassan az én kis életembe is beszivárogtak a szerelmi csalódások – valahogy az az út tűnt a legjobbnak feldolgozás szempontjából, hogy írni kezdjek. Középiskolai éveim alatt írtam a legtöbb versem, néhányat már akkor illusztráltam is. A másik mentsváram a rajzolás volt, úgyhogy így tartottam egyben magam, és egész jól bejött. Volt egy nagyobb kihagyásom az írás terén, de mostanában újra alkotok.

Soha ne nézz vissza címmel jelent meg a könyved, kérlek, mutasd be röviden. Mit jelent számodra? Saját életed történésein alapul, vagy nagyrészt fikció? 

Maga a kötet egy teljes sztorit tartalmaz. Amikor ezek a versek megszülettek, igazából akkor jutott először eszembe, hogy egyszer majd ki szeretném adatni őket. Nagyrészt saját történéseken alapulnak, megélt dolgok ihlették, de akad közöttük fikció is, ahol az érzelmi állapotot öltöztettem egy kis fantázia-köntösbe.
Témájukat tekintve szerelmes versek – a szenvedős fajták – a továbblépés dilemmájával.
Szót ejtenék az illusztrációkról is: mint ahogy említettem már, néhányhoz megvoltak a kezdetek óta, a többihez akkor kezdtem el készíteni, amikor már biztos volt, hogy kiadatom. Azért ragaszkodtam nagyon hozzá, mert egyrészt így álmodtam meg annak idején, amikor a kolis szobatársaimnak olvastam őket… másrészt pedig talán különlegesebbnek találják az olvasók így, még ha ők másként is élik meg egy-egy versem, kicsit látni fogják a világom egy részét is.

Milyen érzés volt számodra, amikor megjelent?

Vegyes érzelmek vannak bennem még most is. Természetesen örülök, mert mégiscsak egy álom vált valóra ezzel, hogy úgy foghatom a kezemben a kötetem, ahogy elképzeltem. Ez nagyon sokat jelent nekem. Igazából még nem sikerült teljesen feldolgozni, a környezetem kicsit megdöbbent, nem sok ember volt „beavatott” az életem ezen részébe, és talán erre nem is voltam teljesen felkészülve, de már nincs visszaút. Félelem is van bennem, izgalom is, hogy fog- e tetszeni az olvasóknak.

Török Viola

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?

Számomra az írás egyfajta terápiaként működik az életemben – ha valami bántott, tollat ragadtam. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, hogy leírtam, és huss, minden rendbejött, de ezáltal hamarabb eljutottam arra a pontra. Mindenképpen egy fontos szerepet tölt be az életemben a rajzolással, festéssel együtt.

Mit gondolsz, mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

Azt remélem, hogy az műveim is adnak majd egyfajta támaszt, vagy akár csak inspirációt másoknak, úgy, ahogy nekem is adtak sokszor más írók, zenészek vagy akár képzőművészek alkotásai.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? 

Itt maradnék a jó öreg Petőfinél, imádom az írásait, délutánokat lógtam a versein, miután anyától megkaptam a köteteit.
Hozzátenném, hogy a kortárs írótársaimra is kivétel nélkül felnézek, nem szeretnék senkit kiemelni, mert nem lenne igazságos, hiszen sokuk oldalát látogatom nap mint nap. Sokat adnak nekem a műveikkel.

Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!

“Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.”

/Gabriel García Márquez/

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

A zene talán az, ami a legjobban inspirál. Igen széles zenei skálát hallgatok, az évek során nagyon sok versem íródott ilyen aláfestéssel. Mivel könyvmoly is vagyok, olyan is megesett már, hogy az adott történet inspirált, akár fantázia elemekről, akár élethelyzetekről beszélünk.
Néha csak egy séta, vagy egy csendes óra a saját kis világomban a gondolataimmal, de akár egy képzőművészeti alkotás is inspiráló hatással bír nálam.
Illetve korábban már beszéltem a kortárs alkotókról, mindenképp motivál a munkásságuk.

Török Viola illusztrációja – Fényév távolság

Mi az, ami boldoggá tesz?

Kiemelném első sorban, hogy a sorrend random! 😀

–          a reggeli kávém

–          ha jön az ihlet

–          ha van időm festeni (mostanában kevés van rá)

–          egy óra olvasás lefekvés előtt

–          a párom

–          a reggeli smink

–          a családi összejövetelek

–          a mosoly

–          egy jó film

–          borozás a barátaimmal

–          tánc

–          a kedvenc zenéim

Mik a további céljaid ezen a téren?

Tervben van még egy verses kötet, összeállt egy másik is, plusz ahogy említettem, mostanában újra írok, abból is lehet valami – ha rajtam múlik, lesz is.
Nem zárom ki azt sem, hogy a későbbiekben akár regényírásra is adjam a fejem.

Mit javasolnál azoknak, akik még nem szedték össze a bátorságukat, hogy a közönség elé tárják a műveiket?

Erre a kérdésre az első mondat, ami eszembe jutott, a kedvenc vámpír karakterem Lestat de Lioncourt szavai: „Gyertek, gyertek, bújjatok elő!”
Igaz, ő más szándékkal mondta ki ezeket a szavakat, én csupa jóindulattal teszem. Ha a fiókban porosodnak a műveitek, sosem fogjátok megtudni, mit adhattok másoknak velük. Lehet, hogy valakinek pont a ti szavaitokra lenne szüksége egy borús őszi napon, hogy a szívében újra tavasz legyen. Vagy ahhoz, hogy szerelmet valljon, vagy ahhoz, hogy sikerüljön kisírnia magát, vagy éppen ahhoz, hogy vigaszra leljen bennük. Nem tudhatjátok…

Szóval… „Gyertek, gyertek, bújjatok elő!”

 

Köszönöm az interjút Violának, és szívből remélem, hogy hamarosan következő kötetét is a kezünkben tarthatjuk! 🙂

A facebook-oldalán felvehetitek vele a kapcsolatot, a kötet pedig megrendelhető itt.

Kiemelt kép forrása.

 

Szerző:

"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."