Gyilkosok és áldozatok- Ajánló Szabó Magda Az őz című regényéről

Gyilkosok és áldozatok- Ajánló Szabó Magda Az őz című regényéről

Borzasztó könnyű boldoggá tenni az embereket.

Ez a nyár számomra Szabó Magda könyveiről szól, ami legalábbis az olvasási szokásaimat illeti. Tinédzser koromban válogatás nélkül mindent elolvastam, ami a kezem ügyébe került. Imádtam lavírozni a különböző irodalmi műfajok között. Hol Daniel Steelt olvastam, átrágtam magam A párizsi Notre-Dame-on, de Jókai is megfért a polcomon. Minden könyvet el akartam olvasni, az összes műfajt megismerni, minél többet és többet magamba szívni a regények ellenállhatatlan világából. Aztán az évek során a lelkesedésemmel egyenes arányban csökkenni kezdett a szabadidőm, így nem tudtam már annyit olvasni, amennyi könyv várt rám. Szelektálnom kellett és megtörnöm azt a régi fogadalmamat, hogy nem hagyok félbe olyan könyvet, amit egyszer elkezdtem. 

Azóta bizony félbe hagytam. Mégpedig többször. Nincs már időm  ponyvát olvasni, na meg persze letisztult az is, hogy mit szeretek,mit nem, és mivel több remek és egynéhány katasztrofális olvasmányon vagyok túl, már nem elég ha egy mű középszerű. Valami újat kell adnia számomra. Itt jött a képbe Szabó Magda, akitől korábban olvastam már Az Abigélt valamint az Az ajtót, és mindkét könyv a kedvenceim közé tartozik a mai napig. Aztán születésnapomkor betévedtem a helyi antikváriumba és három újabb kötettel tértem haza az írónőtől (Für Elise, Álarcosbál, Születésnap). Azóta mindegyiket elolvastam, és bár tudtam, hogy nekem megvan otthon Az őz című könyve, mégsem sikerült eddig elolvasnom. Egészen mostanáig.

Kissé unottan kezdtem el olvasni, nem figyeltem kellőképpen, így mikor a regény felénél tartottam( kétszáz valahány oldal az egész könyv), rájöttem, hogy fogalmam sincs ki kinek a kicsodája. Nevek voltak, a cselekmény ugrált az időben össze-vissza, próbáltam toldozgatni-foldozgatni mi is történik éppen. Nehéz volt olvasni, ugyanakkor mégis, még így is, bennem volt az izgalom, a feszültség, mert tudtam, éreztem, hogy ez a könyv nem csak a padlóhoz vág, de nagy csizmájával ugrál is rajtam egy darabig. 

4-roe-deer-don-hooper

http://images.fineartamerica.com/

Így is lett. Elkezdtem elölről, minden mondatra odafigyeltem, ha nem érettem valamit, többször is visszatértem rá. Ebben a sztoriban nincsenek nagy csavarok, drámai fordulatok, vagy agyonmagyarázott mondatok. Minden hideg benne, tárgyilagos és roppant kusza.

Jövő. Nekem még soha senki sem akart jövendőt építeni. Csupa múlt van köröttem, akkora, hogy beleiszonyodom.

A történet főhőse Encsy Eszter. Szegénységben telik a gyermekkora, mert a háború miatt mindent elveszít a család, amije van. Pénzt, értékeket, érzelmeket, méltóságot. Édesapja kiüresedett ügyvéd, aki képtelen elvállalni egyetlen ügyet is, így édesanyjának kell eltartania a családot, zongoraórákból. Eszter korrepetál, házimunkát végez és közben teljesen meghal lelkileg. Közömbös lesz a világ és önmaga iránt is. Esztert senki nem szereti, még saját szülei sem. Így ő maga is képtelenné válik a szeretetre. Álarcokat fest önmagára, azt mutatja a külvilágnak, amit akar. A sanyarú gyermekkor, a gyilkosság árnyékában leélt napok körvonalában pedig kirajzolódik Angéla képe. Először haloványan, aztán egyre erősebben, agresszívabban. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért gyűlöli Angélát annyira a főhős. Felnőttként egy férfit szerettek, akkor lehetett volna a féltékenységre fogni, de Eszter haragja mélyebbről fakadt, és már az egész gyermekkorra kiterjedt. 

Az volt a világ legtermészetesebb dolga, hogy engem nem szeretnek, ezen sose csodálkoztam, és sose sértődtem meg. Inkább azon bámultam, ha valaki vonzódott hozzám…

Azt gondolom, hogy Angéla volt minden, ami Eszter szeretett volna lenni. A jóság, a szépség, a szelídség. Volt családja, egy gyönyörű őze,csupa élet volt és vidámság, rajongtak érte az emberek. Rá vigyázni kellett, óvni, mert szüksége volt másokra. Ezektől Esztert mind megfosztotta az élet. Ezért gyűlölte annyira Angélát.

A könyv számtalan kérdést felvet.

Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha kicsi koromban se hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért.

Létezik-e ennyire kiüresedett ember, aki képtelen a szeretetre? Eszter mennyire okolhatja a kort, amelyben élt a jelleme miatt? Vajon mi is olyan emberekké váltunk volna, mint ő, ha hasonló gyermekkorunk lett volna? Mi az, amit az ember önmagából megmutat másoknak? Mennyire igaz az a kép, amit magunkról formálunk a külvilágnak? 

Szabó Magda méltán lett sikeres művével, hiszen az olvasó olyan érzelmi katarzist kap a mű során, amiből nehezen tér magához. Ez a könyv tükör. Nekem, neked, mindenkinek, aki elolvassa. Mert mindnyájan Encsy Eszterek vagyunk egy kicsit, és ezzel a felismeréssel nem nagyon lehet mit kezdeni, valljuk be. 

az őz

http://4.bp.blogspot.com/

Könyv fülszövege: http://moly.hu/konyvek/szabo-magda-az-oz

Szerző:

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.