Régebben rengeteg gasztroblogot olvastam, folyamatosan kerestem az érdekeseket, a különlegeseket. Mindig azok ragadtak meg, ahol nem csak a receptek kerültek fel, hanem tartozott hozzájuk egy-egy élmény is. Ugyan leggyakrabban személyes sztorikat meséltek el a bloggerek a receptekkel kapcsolatban, de mégis így izgalmasabbak lettek számomra az ételek és életre keltek.
Most viszont rábukkantam egy olyan blogra, ahol magának az ételeknek a történetét is megismerhetjük, hiszen minden ételnek saját története van. Aliz pedig ezeket meséli el nekünk.
Tisóczki Aliz, szigorúan rövid i-vel a keresztnevében, a Legalizabb gasztro és történelem blog szerzője egyenesen Angliából írja izgalmasabbnál izgalmasabb bejegyzéseit. A kezdetek is idenyúlnak vissza, igaz már gyerekkorában a kedvenc játéka egy süteményes könyv volt, és az írás is régi szenvedélye, de a blogot akkor kezdte írni, mikor Angliába költözött. Itt ismerte meg a különféle nemzetiségű emberek ételeit, és ébredt rá mennyi érdekes történet kapcsolódik hozzájuk. Elkezdett utánajárni ezeknek a történeteknek, és azzal szembesült, hogy magyar nyelven alig olvasható néhány. Ekkor döntött úgy, hogy ideje, a magyar gasztronómia kedvelő olvasóközösséghez is eljussanak ezek a sztorik, így elindította a blogot.
Azóta folyamatosan gyűjti a történeteit, és sosem fél kérdezni. Londonban rengeteg nemzet konyhájával találkozik, és a kóstolások során nem csak a receptekről, hanem az ételek történeteiről is kifaggatja az embereket, de az interneten is sokat keresgél. Gyűjti az információkat, fordít és mesél nekünk. Mi pedig napról napra többet tudhatunk meg. Blogját olvasva elégedetten kelhetünk fel a gép elől, hiszen ma is tanultunk valamit. Miután okosodtunk, irány a konyha, ugyanis a receptek kipróbálásra csábítanak. Igazi íz orgiák várnak ránk!
Aliz azonban nem csak mesél, fotózik is. Bejegyzését saját készítésű csodálatos képekkel illusztrálja, ügyel a kompozícióra és a fényekre is, törekedve, hogy minél szebb fotókon mutassa meg az adott ételt. Már ezek alapján ínycsiklandónak tűnik mindegyik, folyton megéhezem, amikor a blogot olvasom, és kicsit irigykedem is mindig, hogy hogyan lesz minden egyes étel ilyen tökéletes. Ha én sütök, főzők, az esztétikai résszel rendszeresen meggyűlik a bajom, hiába lesz finom egy fogás, a külalak sosem olyan, mint a képeken. Szerintem ehhez külön tehetség kell, hogy ne csak finom, de szép is legyen egy-egy étel. Aliznak pedig megvan ez a tehetsége.
A Legalizabb gasztro és történelem olyan blog, ami nem csak szórakoztat, nem csak unaloműző olvasmány, amivel kitöltjük a munkahelyünkön az időt két feladat közt, hanem tanít is. Mesélve tanít. Régi korokba is betekintést nyerünk, a történelem egy olyan oldalát is megismerjük, melyet nem tanítanak az iskolában, egy sokkal emberibb oldalát, hiszen enni mindig is szerettek az emberek még a leghíresebbek és a leghírhedtebbek is.
Tudtátok például, hogy Napóleon az édességeket is szerette, és Antonin Careme az Éclair fánk megalkotója is sütött olykor neki? Vagy, hogy Anglia királynőjének édesanyának legnagyobb csoki kedvence az After Eight? Na és azt, hogy már az ókori rómaiak is készítettek Gazpachot, megszáradt kenyérből, vízzel, olajjal és fokhagymával? Esetleg azt, hogy Krisztus előtt 776 – ban az Olimpiai játékokon is felszolgáltak már sajttortát?
Ha szeretnétek még ilyen érdekességeket megtudni, és mellé még jobbnál jobb csodálatos képekkel illusztrált recepteket is elolvasni, mindenképp látogassatok el Aliz blogjába. nem fogtok csalódni!
