Ha majd odaérek

Ha majd odaérek

Ha majd odaérek, talán lesz időm örülni magamnak. Annak a sok jónak és “tanulságos” rossznak, amit átéltem.

Ha odaérek, hogy lesz időm örülni, a mának és a pillanatnak. Amikor a sok vetés és boronálás elhozza az én őszöm, hogy arathassak, örülni fogok a Napnak. Örülni csak úgy a szabad gondolatnak.
Nem volt bakancslista, és talán nem is kellett… Rohanok az idővel, és igyekszem mindent felperzselni, megmozgatni, amíg tart a bennem a “lánglelkem”. Még nyár van, és még el kell érnem! A következő nyarat már máshogyan élem.

De ha odaérek, megtanulok mosolyogni a sikertelenségnek. Ha odaérek, minden kudarcomat jól viselem majd, mert minden harcba beletettem a lényem.

Ha odaérek, hogy gondolataimból érzések serkentek mások lelkében, hinni fogok a szónak és áldozni a jónak. Hinni az emberekben, akikben kötetekké váltam, és hinni azokban, akik bennem történetté váltak.

Ha odaérek, életem nyara leáldozóban, szabad lesz élvezni az életet. Akkor talán megértem, miért így, harcolva nyertem vagy nyeltem.

Ha odaérek, minden kapott esőcsepp helyett, rólam a gúny és a bánat majd lepereg.
Az őszi beérésben nekem már csak nevetnem lehet. Szép volt a tavasz, ami elhozott ide. Ahogyan szép a nyár is, míg dúskálok a magokban, emberekben, érzésekben. Hangyaként tallózva a hangulatokban.

De ha odaérek, szép lesz az őszi alkony, amikor kezemből kicsordul a félhomály és a láng heve lankad.

Ha majd odaérek, talán lesz még erőm megnyugtatni kopó egészségem, őszülő hajam, fáradt szemeim, bőröm barázdáit: jól vagyunk mi együtt, arathatunk, emlékezhetünk, mert már sikerült, eljött az ősz, dér szitálhat, a szív örökzenéje mégsem szakadt.

Ha majd odaérek, nem kérem a tiszteletet, hisz az jár, minden élőnek.

Ha majd odaérek, jó lesz majd visszanézni a kapkodó, repdeső életemre, eltékozolt idők sebén nem merengve.

Ha odaérek, elég lesz tudnom, élek. És azt, megfizettem minden adósságom. Árultam a tehetségem, fogcsikarva hittem magamban. Nem csak félve a rideg holnapokban.

Ha odaérek, aratok a szépnek… A születésnek. A végnek.

Írta: Tíria Devil

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!