“Ha valamit szenvedéllyel csinálunk, az kifizetődik.” – Interjú Dinai Zsófia fotográfussal

“Ha valamit szenvedéllyel csinálunk, az kifizetődik.” – Interjú Dinai Zsófia fotográfussal

 

Augusztus 29. hivatalosan a Magyar Fotográfia Napja. Ezen a napon készült először nyilvános rendezvényen dagerrotípia Magyarországon.  Pontosan 1840. augusztus 29-én Vállas Antal bemutatta, hogyan lehetséges a képalkotás fénysugarak segítségével egy fényérzékeny anyagon. Úgy éreztem ez a nap lehet igazán alkalom arra, hogy az olvasók figyelmét a fotókultúrára, és azon belül is egy rendkívül tehetséges fotósra irányítsam. 

A fényképezőgép egy olyan eszköz, amely megtanítja az embereket, hogy hogyan lássanak anélkül. 
/Dorothea Lange/

Untitled design-4

Dinai Zsófia

Zsófi kedvenc idézete is sokat elárul gondolkodásáról. Mikor először találkoztam vele tudtam, hogy egyszer még nagy művész lesz. Olyan elbűvölő, szenvedélyes energia sugárzott belőle, mely ritkán párosul fegyelmezett alázattal.

Dinai Zsófi munkái számomra olyan egyedi varázslatot tükröznek, melyre úgy gondoltam, mindenképp érdemes figyelmet szentelni ezen a napon és hagyni, hogy képeinek varázslatos árnyékai mögül előbukkanjon különleges, színes személyisége és inspiráló kisugárzása. 

Untitled design-5

Dinai Zsófia

1. Mikor jött el a pillanat, amikor úgy érezted küldetésed van a fotózással? Köthető ez valamilyen eseményhez vagy élethelyzethez?

Egészen kicsiként éreztem, hogy szeretnék művészettel és emberekkel foglalkozni. Viszont csak gimnazista éveim végére körvonalazódott igazán, hogy a fotózásban mindkét „gyermekkori feltételem” teljesülhetne. 14 éves voltam, mikor az első gépemet kaptam. Egy kis kompakt gép volt. Nagyon szerettem és sokáig is használtam.

2. Számomra fantasztikusan egyedi hangulatot tükröznek a képeid. Könnyű volt megtalálni a stílusod, vagy ez inkább az idő során alakult ki?

Van olyan részlet, ami nem változott. Például kezdettől fogva tudom, hogy leginkább emberekkel szeretnék foglalkozni és őket megjeleníteni valamilyen formában a képeimen keresztül. A többi tényező nyilván az idő elteltével formálódott, hiszen az ember személyisége is képlékeny és jobb esetben fejlődik folyamatosan- ahogyan a fotói is. Nem ragaszkodok semmihez sem görcsösen a témákat, illetve a megjelenítés módját illetően, de az egyszerűség és a letisztult formák mindig elvarázsolnak. 🙂

3. Mit érzel, amikor egy-egy kép megszületik a kezedben? Van célod a fotók készítésével vagy pusztán az érzés, ami vezet téged?

A teremtés csodáját. Ha öncélú projektet csinálok, általában végig a katarzis állapotát élem át. A kép megalakulásától a fejemben, az utolsó szerkesztési vonások végezetéig. Legtöbbször pedig, ahogy fogalmaztál, az érzés az, ami vezet.

4. Szavakba tudnád nekünk önteni, mit is jelent számodra a fotózás? Hobbiként vagy hivatásként tekintesz rá?

Önkifejezést és szerelmet. Az alkotás minden örömét és szépségét, ami sokszor mindent felülír. Egy ideig csak hobbi volt, mára már hivatássá vált.

5. Vannak kimondott helyzetek, amikor tudod, hogy fotóznod kell vagy spontán jön az érzés, hogy meg akarod örökíteni a pillanatot? 

Szerintem minden fotósnál van konkrét terv és spontán gondolat is. Nálam a konkrét ötletek viszont lenyomják a mérleg ezen oldalát. Ha rajtam van egy érzés, hangulat, sokat gondolkozok hogyan is tudnám megvalósítani őket. Milyen eszközökkel, mikor, hol és kivel. Van, hogy annyira kitöltik ezek a gondolataimat, hogy nem is tudok másra koncentrálni. Tárgyaknak nem igazán szeretek főszerepet adni a fotókon, ezzel szemben az élet bármilyen formájában lenyűgöz. Mostanság elég gyakran járok a természetbe, figyelni a fákat, növényeket…ez pedig feltölt és ihletet ad.

6. Mesélnél nekünk kicsit a hosszú távú terveidről? Milyen elképzeléseid vannak a pályával kapcsolatban?

Idealista embernek tartom magam, így sok célt látok magam előtt, de a „hogyan” még nem minden részletében rajzolódott ki. Továbbra is szeretnék emberekkel foglalkozni a fotózás keretein belül. Szeretek beszélgetni velük, megismerni őket és ez alapján készíteni róluk képeket. A legnagyobb elismerés számomra az, amikor sikerül megnyílniuk előttem és az elkészült fotók láttán azt mondják, hogy „ez tényleg én vagyok” – és itt nem a realisztikus ábrázolásra gondolok, hanem a tekintetre, a kép hangulatára és arra, amit az sugároz.

7. Hogyan szoktál inspirálódni? Azt tudom, hogy nagyon szereted Adrian von Ziegler kelta zenéit, és a képeidet nézve is sokszor fedezek fel angolszász vonásokat. A zenén kívül melyek azok a dolgok, amelyek inspirálnak?

Szinte minden inspirál, ami körülvesz. Minden olyan dolog, esemény, ami sokáig tartja rabságban a gondolataimat. Például az ősi, törzsi kultúrák, hitek-vallások, a megérthetetlen megértése. Viszont konkretizálás nélkül mondhatom, hogy szeretem mindenben meglátni a szépet, a csodát, fényképezéstől függetlenül is.

12

8. Esetleg van kedvenc fotósod, akinek felnézel a munkásságára?

Nagyon sokat tudnék említeni, de a pár igazán nagy kedvenc közé tartozik: Sally Mann, Gali Tibbon, Sebastião Salgado és Edward S. Curtis is . Emellett ide sorolnám a fotós tanáraimat is, akiktől az elmúlt években tanulhattam, és akikre felnézhetek szakmai szemmel is.

9. Mit tudnál tanácsolni azoknak a fotósoknak, akik még nem találják a hangjukat, noha vannak álmaik ezen a területen?

Mivel még én is keresem azt az utat, amit kifejezetten sajátoménak tudhatok, így nehéz tanácsot adni, de szerintem ha valamit szenvedéllyel csinálunk, az kifizetődik. Illetve tapasztalataim szerint, ha valaki még keresi a helyét, illetve saját magát a világban, a fotózás (de ez igaz sok más művészeti ágra is) sokat segíthet az önismeretben…

Untitled design-6

Dinai Zsófia

Köszönjük Zsófinak az inspirációt és ezeket a csodás képeket! Reméljük sokat hallunk még munkásságodról és megajándékozol minket egy saját oldallal, ahol mindenki elkalandozhat majd képeid különleges világában! 🙂 (A nagyobb méretű képekért kattintsatok a galériákra!)

Szerző:

"Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki." /Erma Bombeck/