Hagyaték

Hagyaték

Földszaga van a kezednek. Nem a nyolcvanévnyi munka- az élet illata. Ősz hajad meg-megtépte a szél, még ma is fésülöd egy-egy gubancát.
Szombatonként a temetőbe jártunk. Sirattál valami férjet, testvért, gyermeket- az utóbbiakból ma többet is. Virággal ünnepeltem a halottaidat. Már nem járok a temetőbe.

Vasárnap a nagyanyák napja. A büszkeségedre emlékezem- hosszú utak a templomig; te már, én még totyogásban. Viharhoz, nyárhoz, télhez más-más imát tanítottál. Én féltettem az imáidat. Féltem az istened. Kerülöm a templomot.

Betűtészta levest főzöl még? Inni akartam a tányérból, mint az anyád. Ő bóbiskolt a lócon. Fekete szent volt. Negró cukorkát osztogatott, annak megmaradt az íze. Volt sétabotja- talán. Meghalt- rám hagyta a szemét.

Sokat meséltél apád ajkairól, éppen olyan volt, mint nekem. Szeretett téged. Engem nem szerethetett, korán megszerette a halál- málenykij munkás.

Keménykezű ember- az urad. Gyermekeid általa jól ismerték a pohár fogalmát, te a botét. Tűrted, ahogy verik a lányod (is); az unokád megfojtja az apa- végül a szavad lett kemény.

Csigaházad minden kanyarára külön-külön mesét mondtál. Szerettem a történeteidet- a hazád, munkád, szeretteidet.
Megéltem a csigaházadat.
Örökséged bennem szétesett.
Ragasztgatok egy törött csigaházat. Aprólékos munka az aszimmetrikus, meszes váz. Babrásak a hagyatékok. Amit te ma be, holnap én lélegzem ki.

 

Írta: Brekócki Evelin

Kiemelt kép: communitytable.parade.com

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.