Hajtűkanyar a remény felé

Hajtűkanyar a remény felé

Mondd, mindig követted a saját utadat?
Azt hiszem sokszor a reményt kutattad, bármilyen út is vitt arra. Nem számított milyen volt, akár sárga köves, földes, macskaköves, vagy olyan ösvény, amit már teljesen benőtt a gaz, és nem lehetett látni a végét. És tudod miért? Mert ilyenek vagyunk. Sokszor hajkurásszuk a boldogságot, hiszünk valamiben, amiben már senki sem. Követjük azt a kis fénysugarat, amit álmunkban megláttunk, és hiába ébredünk fel, nem hagy minket nyugodni. Amint megpróbáljuk elnyomni magunkban, valami mindig emlékeztet rá – a pocsolyák visszatükrözik a fényét, bekúszik a lombok alá, visszaveri a felkelő nap sugarát. Nem lehet nem rá gondolni.

Sosem tudtam, hogy a remény követése, a helyes út, a nekem kijelölt, és az, amin járok, valóban egy és ugyanaz-e. Nézlek téged, és csak az jut eszembe, hogy te mindig követted a szívedet, azt a bizonyos belső hangot. Futottál a remény után, de mindig mindenki csak bántott, nem hittek benned. Vágytál valamire, voltak céljaid, és ettől szinte mindig megfosztottak. Sokszor elérted azt, amit akartál, de a szíved bánta. Annyiszor összetört már, és hiába ragasztottad össze, a hegeket soha semmi nem takarja el. Megsérültél, és sokszor el is vesztél. Nem vagy a régi már. A gyötrelem látszik fáradt arcodon, a szíveden ejtett sebek hallatszanak a hangodon. A mozdulataidban nincs már annyi erő, a mosolyod megfakult, a szemed nem türközi a boldogságot.

Kép: tumblr.com

Kép: tumblr.com

De tudd, hogy sosem rontottad el. Azt az utat jártad, amit kell. Szeretni születtünk, nem pedig háborúzni. Követni az álmainkat, és soha fel nem adni. Hinni egymásban, a boldogságban és a szeretet erejében. Te mindig követted a szívedet, és nem hagytad, hogy bárki ellened menjen.
Pont ez a gyengeséged. Túl jó vagy. Önzetlen vagy. Hiszel abban, amiben már senki sem, és soha nem adod fel. Ez a te veszted, az igazi kereszted, amit életed végéig cipelned kell. A jóságodat.

Nem veled van a baj. A világ rossz úton jár, ahol az anyagiasság és a siker mindennél fontosabb, és nem számít hány szíven és életen kell ezért átgázolni. Romlott az élet, eltűnt belőle a szeretet. Az önzés maradt és a küzdelem. És ha nem vagy elég önző, eltaposnak. Összetörik a szívedet, porrá zúzzák álmaidat.

De én azért nem adom fel. Higgy te is abban, hogy lehet még másképp. Hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor mindenki olyan lesz, mint mi, és nem az anyagi javak, az önzés és hatalom lesz az, ami számítani fog. Higgyünk abban, hogy a Világ vesz egy óriási hajtűkanyart és megint a szeretet és jóság lesz az, ami az embert emberré teszi, nem pedig az, hogy milyen az egzisztenciája. Higgyünk abban, hogy mire a gyerekből felnőtt lesz, nem felejti el az álmait, és a remény, a szeretet fogja útján kísérni. Én még hiszek a Világban, és a szeretet erejében. Hiszem azt, hogy egyszer mind boldogok lehetünk anélkül, hogy másokon átgázolnánk. Hiszem azt, hogy van bennünk még jó. Hiszem, hogy van még remény. Hiszem, hogy te is újra a régi lehetsz.  

A játékhoz kapcsolódó további írásokat itt olvashatsz!

Kiemelt kép: www.myfreewallpapers.net

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!