Hamvaiból újjáéledt főnixmadár – Rodonit Zoé valódi arca

Hamvaiból újjáéledt főnixmadár – Rodonit Zoé valódi arca

Van egy lány. Ez a lány hosszú ideig csendben volt, nem mondta el, mennyire fájt neki, hogy szilánkosra törték a szívét. Megküzdött azzal, mint mi mindannyian – egy zátonyra futott kapcsolat hamvaiból próbált főnixmadárként újra feléledni.

Nemrég ezekkel a sorokkal kezdtem egy ajánlót, melyet egy nagyon kedves barátom első könyvéről írtam. Ez a lány nem más, mint – írói nevén – Rodonit Zoé, aki most beenged minket a kulisszák mögé, megmutatja mi is rejtőzik a maszk alatt, mi ihlette a Hiányzol belőlem-et. Eldobja álarcát és megmutatja a világnak Strahl Hangát.

Strahl Hanga

Strahl Hanga

Ez az első könyved. Mondd csak, milyen érzés, hogy kezedben tarthatod a saját, nyomtatott szellemi termékedet?

Egy kisebb csodának gondolom. Persze, álmodoztam róla, hogy kiadják a könyvem, de azt hiszem, úgy igazán sose tudtam elképzelni és most mégis megtörtént. Néha inkább újraolvasom, hogy ne felejtsem el, egy álom vált valósággá.

Mennyi ideje gyűjtögeted írásaidat?

Körülbelül 6-7 éve kezdtem el komolyan rendszerezni, amiket írtam. Van egy regény, ami még változtatásokat igényel. Úgyhogy jelenleg a gépemen, az egyik mappában pihen. Ezen kívül vannak versek és szösszenetek is még a tarsolyomban, amiből össze akarok majd egyszer állítani egy könyvet. A Hiányzol belőlem pedig egy intenzív, de nagyon rövid időszak volt az életemben. Körülbelül 4 hónap leforgása alatt, blogbejegyzésekből született meg a könyv.

Mondd csak, milyen volt végigjárni a sárga köves utat? Könyvet kiadni nem egyszerű dolog, és persze odáig eljutni sem. Te hogyan élted meg?

Őszintén úgy érzem mintha minden az ölembe pottyant volna. Emlékszem, hogy most júniusban határoztam el, hogy ki akarom adatni az írásaim.(Előtte csak kósza ötlet volt, tenni nem nagyon akartam érte. Féltem a visszautasítástól.) Kinyomtattam a kézirataimat, elkezdtem javítgatni. Mikor ennek a végére jutottam, pont akkor hirdette meg a Lendület, hogy szerkesztőtársakat keres, én pedig jelentkeztem és bekerültem. Először el se hittem az egészet. Egy-két hét elteltével Albert Timivel beszélgettünk a meglévő írásaimról. Aztán egyszer csak már a kéziraton dolgoztunk, majd jött a borítóterv és társai. Minden nagyon gyorsan történt. Mintha minden meg lett volna írva. Úgy gondolom, hogy csak el kell dönteni ténylegesen, mit is akarunk véghezvinni, aztán az élet megadja a lehetőségeket. Az már mindenkinek a saját döntése, hogy él-e vele vagy sem.

A Hiányzol belőlem egy szerelmi csalódásról szóló könyv. A soraidból tudjuk, hogy mennyi fájdalmat éltél át. De mondd csak, mennyi érzés maradt még benned? Szerinted az utóhatások ihletet adnak egy újabb könyvhöz?

Annyi érzés mindenképpen megmaradt a Hiányzol belőlem időszakából, amiből ihletet nyerhetek a későbbiekben is, de ez igazából minden egyes kapcsolatomra igaz. Az írás erejéig bármikor vissza tudok annyira zökkenni egyes korszakokba, hogy újból átéljem ugyanazt, amit akkor. Viszont, hogy ennél több megmaradt e bennem, nem tudok rá válaszolni, inkább megpróbálok nem is gondolni erre. Úgyhogy új könyvre biztos lesz ihlet, csak időt kell rá szakítanom. Más tényezőn nem múlik. 

Kép: https://www.facebook.com/rodonitzoe/

Kép: https://www.facebook.com/rodonitzoe/

A borító nagyon passzol a címválasztáshoz –a hiányzó puzzle darabkák. A te ötleted volt?

Hát először is… Elég sokat ötleteltünk Timivel, nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, nekem pattant ki a puzzle darabka ötlete az agyamból. Konkrét elképzelésem annyira nem volt, 1-2 képet mutattam, hogy mire gondolok és Timi ezeket elküldte Stekovics Annának. Az ő remekműve és kreativitása a végleges borító. Hamar elkészült vele, semmilyen változtatásra nem volt szükség, mert elsőre beleszerettem az egészbe úgy, ahogy volt.  

Eddig bárki, akivel beszéltem, mindig azt mondta, hogy most már a fél könyvét átírná. Te hogy érzed? Most, hogy kijött és eltelt jó néhány hét, változtatnál valamin?

Már elég sokszor újraolvastam a könyvet, semmit nem változtatnék rajta. Talán két szó volt, ami szúrta a szememet, de ettől függetlenül nem nyúlnék bele akkor sem, ha lehetőségem lenne rá. 🙂

Már a prológusból megtudhatjuk, hogy egy távkapcsolatba vágtál bele, ami sajnos szomorú véget ért. Hiszel még a távkapcsolatokban? Szerinted működhetnek?

Természetesen még mindig hiszek benne, hogy működhetnek a távkapcsolatok. Körülöttem elég sokan élnek abban, úgyhogy szerintem rosszkor voltam, rossz helyen vagy rossz emberrel. Sokszor azt mondják, hogy abból a „bizonyosból” nem lehet várat építeni… Úgy néz ki, nekem egy egészen apró csodát mégis csak sikerült. Már ezért megérte.

Olvasás közben végig furdalt a kíváncsiság, úgyhogy megkérdezem. Repülővel oda-vissza, több ezer kilométer. Mi volt az úticél?

Annyira azért nem a világ másik vége, de így is elég nagy távolságról van szó.. csupán a tengeren túlra utaztam a manók meg a koboldok földjére, ahol mindent egyes centimétert három- és négylevelű lóhere borít.

Miért döntöttél úgy, hogy maszk mögé rejted az arcodat? És miért pont Rodonit Zoé?

Mindig is utáltam, ha benne vannak a fejemben az emberek. Az érzéseim nekem annyira személyes dolgok, hogy van, amikor a hozzám közel állók se tudnak róla, csak amikor már kibukik belőlem. Így egyértelmű volt, hogy álnevet kell kitalálnom. A Zoé a kedvenc lánynevem, úgyhogy csak annyi maradt, hogy kerítsek hozzá egy vezetéknevet. Valamiért drágakövek listáját kezdtem el olvasgatni, a Rodonit hangzása passzolt a Zoéhoz, és tetszett, amit írtak róla: a szív csakrához szokták kötni, arra van jó hatással meg a főnix madarat is megemlítették, hogy hamvaiból újjáéled. Persze, azóta akárhol keresem, sehol nem találom ezt a leírást. 

kép: https://www.facebook.com/rodonitzoe/

kép: https://www.facebook.com/rodonitzoe/

Ha egyszer az ember álarc mögé bújik, elég nehéz levetkőznie azt a személyt, aki a részesévé vált. Most úgy döntöttél, hogy felvállalod mindenki előtt azt, amit csinálsz, azt, hogy te vagy Rodonit Zoé. Minek köszönhetően a változás? És mi volt a környezeted reakciója?

Megkaptam a tiszteletpéldányt és egyszerűen olyan büszke lettem a könyvre, meg magamra, hogy már akkor elkezdett bennem érlelődni… Hogy fel kéne vállalni. Már nem éreztem a kényszert, hogy magamban tartsam. Vagy hogy lenne bármilyen szégyellni- vagy titkolnivalóm.
Mindenki, aki olvasta imádja, meg „Úristen, kiadták a könyved!”. Úgyhogy pozitívak a visszajelzések eddig.

Megbántad?

Még nem. Remélem nem is fogom. 🙂

Szerinted mi az az öt szó, ami leginkább jellemzi a könyvet?

Egy „kis” csalódás, pár cseppnyi boldogsággal, egy merőkanálnyi hiánnyal és egy csipet szerelemmel fűszerezve. És végül, de nem utolsó sorban – szerintem – tele van reménnyel, a végkifejlet ellenére is.

Most, ennyi érzés és élmény után, hogyan vélekedsz a szerelemről? Tudsz még hinni az erejében?

De még mennyire! Hiszek az igaz szerelemben, az együtt megöregedős, egymás kezét remegőn fogós, problémákat megoldós, mindennel megküzdős sírig tartó szerelemben. Hiszek benne, hogy lesz egy ember, akivel leélhetem az életem, akivel együtt fogom várni az unokákat, akivel csendben eltölthetem a vasárnapjaimat.

 

***

Szeretnéd megrendelni a könyvet?
Akár itt és most megteheted!

Kiemelt kép: https://www.facebook.com/rodonitzoe

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!