hányféle terhet cipelünk?

hányféle terhet cipelünk?

Szakad az eső. A hideg ráz, csípi a bőröm.
A boldogságunk a csatornákban folyik el. Most minden csak habos víz az aszfalton.
Meg nem valósított álmok lenyomata sárgállik az öreg házak falain.
Üres utcák, üres szavak.
Mindenki becsukja az ablakot, amint odaérsz. Bezárják a világot, magukat meg ki.
Az az idős néni, abban a régi zsákutcában a férje képét meg még mindig abban a nagy, tölgyfa szekrényben rejtegeti.
Mindenki fél. A hátsó kertben eltemetett álmokra ültetett rózsát locsolja egy nő.
Hangtalan vasárnap van. A boltos kiteszi a zárva táblát. Bárcsak ne kéne többet kinyitni..
Lehunyom a szemem. Boldog napokra gondolok. Átálmodom magam a fákkal együtt az őszbe, s mire kinyitom talán újra tavasz lesz..
tumblr_nubirjr9nW1thm21qo1_500Talán újra ott lesz az az idős bácsi, aki folyton a háborús történeteit meséli. Talán tőle tanultam meg mindenért hálásnak lenni.
Talán újra figyelem majd reggel nyolckor a teletetovált postás gyors lépteit, akinek teljesen más vágyai voltak, de most rohan és kézbesít.
Talán újra nevetek majd a mindig részeg boltosbácsi erőltetett viccein. Talán ő is elhitte, hogy az alkoholtól nem fáj majd annyira a hiány.
Talán újra zsebkendőt nyújtok majd a lánynak, aki a házunk előtt sírt. Talán egyszer majd rájön ő is, hogy jobbat érdemelt volna.
Talán újra elveszem majd az idős néni nehéz szatyrait. Talán egyszer visszajön majd a hat éve elment fia, és segít rajta.
Talán újra segítek majd annak a srácnak lejönni a lépcsőn. Talán egyszer újra tud majd rendesen járni.
Talán újra felhívok majd valakit minden egyéb ok nélkül, csak hogy elmondhassam, hogy szeretem.
Talán újra megkérdezem majd az utcán sepregető nénitől, hogy mi szeretett volna lenni. Talán egyszer sikerül majd a terve és ő is abban a hivatalban fog dolgozni.
Talán újra mondom majd a fiúnak, hogy fusson a lány után. Talán megérti majd, hogy valakiért a világ végére is megéri elfutni.
Talán újra megkérem majd az aktatáskával rohanó üzletembert, hogy álljon meg egy percre és mindegy mit, csak meséljen nekem. Talán a feleségét aznap majd kétszer fogja felhívni.

Ezek vagyunk mi. Hétköznapi emberek, ezerféle teherrel, más és más életekkel.

képek: tumblr.com

Szerző:

Klau
"talán csak azokat keresem, akiket én is félek majd elveszíteni."

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás