A múlt héten már olvashattátok a Gondolatfilterről készült ajánlómat – ma pedig végre a várva várt interjú is közkinccsé válik. Én imádtam minden egyes sorát, és őszintén nagy örömöt okoz, hogy elkészülhetett, hiszen mondhatom, szívügyem volt, hogy minél többen szeretettel dédelgessétek Maja szavait, gondolatmagvait.
A filterhez én rögtön az instant jelzőt társítom. A gondolataid azonnal oldódnak?
Legtöbbször. Jómagam soha nem olvasom vissza egyiket sem, az okot ne kérdezd: tanácstalanul hallgatnék, ha előttem ülnél. Ezek filterek: ahogy a tea és a Maggi levesek esetében, csak egy kis forró víz kell hozzá – én akkor írok, ha éppen van bennem valami. Valami hirtelen, megfoghatatlan és kimondhatatlan.
Ha jól tudom, elsőként egy blogot indítottál, de úgy vettem észre, az utóbbi időben inkább a facebook-oldalad aktív. Mi ennek az oka? A trendeket követed?
Hongkongba költöztem néhány éve, hogy leváljak a rossz szokásaim láncáról. Idő hiányában elkezdtem írni egy blogot, hogy ne egyesével kelljen beszámolókat írnom a történésekről, és ne nekem kellejen eldöntenem, ki akarja tudni, merre kószálok a világban, és mindezt hogyan élem meg; inkább a közönségre (akkoriban még ismerősökre) bíztam, hogy ki az, akit érdekel és ki az, akit nem. Kvázi szortíroztam: adtam, ami bennem van, és fogadta, akinek igénye volt rá.
Aztán jött a Gondolatfilter, lemorzsolódott Facebookra – tulajdonképpen, ha a trendeket követném, akkor most visszaállnék a blog felületre. Egyébként ez most éppen nagyon aktívan tervben is van, hogy a Gondolatfilter költözik az Indexre 🙂
Mi volt a célod az oldal létrehozásakor?
A szó leggyönyörűbb értelmében véve: semmi. Volt bennem valami, amit muszáj volt kiadnom. Ha rossz, azért, mert elmúlt; ha jó, azért, mert a szavak hídján át úgy éreztem, hogy ezek a gondolatok valósággá válnak – az első olvasói levelek döbbentettek rá, hogy ha nem is az én valóságomévá, de valahol, valakiévé igen.
A nevedet is felvállalod – szerinted mit kell tudnunk Endrész Majáról?
Endrész Maja egy véletlenül rám ragadt név, ő eredetileg Mária. Sokáig nem volt nevem, de zavart, hogy a leveleket nem címzetten kaptam – tudtam, hogy ilyen intim témákban szörnyű lehet egy személytelen oldalnak levelet írni, plusz itt volt az ideje, hogy a nevemet adjam hozzá – hiszen a gyermekem. Sokszor szedett-vetett, összefüggéstelen, hiányos vagy hibás, de az enyém.
Rólam? Pont annyit kell tudnia bárkinek, amennyit még emészthetőnek tart – magam sem tudom pozícionálni a saját személyiségem, talán ezért is választottam mottónak a The Verve – Bittersweet Symphony kultikussá vált mondatát: „I’m a million different people from one day to the next” .
Endrész Maja – Gondolatfilter
Hogyan készül el egy-egy filter? Hogyan alkotsz?
Teljesen változó. Van, hogy naponta több filter is megszületik a fejemben – sajnos soha nem írom le, attól elfog egy mesterkélt érzés. Alkotni alkotok, ha van mit – a hely és idő mindegy. Elég egy telefon, megszületik a filter és azonnal mehet a közönség elé. Tudom, hogy többet kellene fordítanom a precízségre és áldozni az alkotás istennői előtt, de akkor a blogot is át kellene keresztelni Szisztematikusan összeszedett okosságok, amiket mindenki tud címre.:) Gyorsan készülnek , gyorsan oldódnak és gyorsan el is fogynak – ez a létük szerepe. Nem törekszünk az örökkévalóságra, csak a pillanat motivál és az intuíció.
Tervezed, hogy a szavaid egyszer könyv formájában pihenhessenek a polcokon?
Nincs más ezen a világon, amire jobban vágynék és a gondolat, a vázlat és az ötlet már évek óta a fejemben csücsül, most jön az a része, hogy megpróbálom elhinni, hogy megtanulom elhinni, hogy ez sikerülhet.
Féltél valaha attól, hogy közkinccsé tedd a gondolataidat? Hogy túlságosan kitárulkozol?
Sok barátom olvassa a blogot és a legtöbben azt hiszik, ezek mindig az én történeteim, holott ezek csak dolgok, amiket a környezetem belém injekcióz, de nyilván sokban én is ott vagyok, ott lapulok valahol a biztató sorok mögött: néha azért, mert elhiszem a saját szavaimat, néha pedig pont annak ellenére.
Melyik íróval töltenél el legszívesebben egy esős délutánt?
A világmindenség legjobbjával: Ernest Hemingway-jel. A karomon lévő csodaszarvas utána kapta a nevét: Ernest, a csodaszarvas. Lehet, egyszer ez egy könyv címe lesz, nem is hangzik rosszul. 🙂
Melyik volt életednek az a pillanata, amit legszívesebben újraélnél?
Kettő között kellene döntenem: amikor a keresztlányom megszületett és megláttam. Akkor értettem meg, hogy milyen is az az önzetlen szeretet, és rácsodálkoztam a világra, hogy egy ilyen pici lény, hogy tudja beragyogni az egészet.
A másik, amire örökké emlékezni fogok, egy pár hete történt. Hazaértem Kínából, ültünk a teraszon egy pohár borral a kezünkben, beszippantottuk a korai nyár friss zamatát és csend volt; béke és nyugalom. Életemben először úgy éreztem, otthon vagyok; hogy végre hazataláltam.
Szerinted melyik az a téma, amely manapság nem kap elég figyelmet?
A csodák – nem beszélünk róla eleget. Pedig ez az egész itt, körülöttünk: az univerzum, az élet; az, hogy lélegzünk, hogy van kezünk-lábunk, emberek, akik ok nélkül szeretnek minket (nem számít, mennyire) – ez az egész egy csoda. Sajnos, magam is sokszor elfelejtem és emlékeztetni kell rá magamat.
Régóta olvaslak, és sokszor előfordult, hogy éppen olyan kérdést boncolgattál, amelyen már én is rágódtam egy ideje… olyan érzés volt, mintha ismeretlenül is megszólítottál volna. Intuitívnek tartod magad?
Tulajdonképpen ez az egyetlen személyiségvonás, ami rám húzható az optimistán és a szétszórton kívül. Ezekből élek, bár a művészet szempontjából ez isteni adomány, a való világban sokszor a hebrenccsel kézen fogva jár. 🙂
Mit gondolsz a félelemről?
A félelem. Mindenki fél. Te is. Én is. Az a lány is, aki itt ül éppen mellettem, ugyanúgy ahogy a világon mindenki. Ezt el kell fogadni. Aki azt mondja, nem fél, az hazudik – szerintem viszont, sokkalta jobb, ha az ember fél, mert ez azt jelenti, hogy van mit veszítenie; vagy legalábbis azt hiszi. A félelem lehet lánc, de ha jól használjuk, hatalmas ugródeszka is. Én próbálom az utóbbiként hasznosítani.
Mi ihlet meg?
A körülöttem pulzáló élet: ha éppen csak lüktet, akkor azért, ha tombol, akkor azért.
Ha egy másik országban születhetnél újra, hol élnél?
Olyanban, amit még nem fedeztek fel, valahol az űrben.
Mit tanácsolnál azoknak, akik jelenleg a saját útjukat keresik?
Adjatok időt magatoknak, nem kell sietni sehova – mindent ízleljetek, próbálkozzatok, bukjatok el, ha kell, és aztán álljatok fel újra! Használjátok a félelmet, ha nem tudjátok, merre induljatok – keressétek meg azokat a dolgokat, amiktől a legjobban tartotok és nézzetek velük szembe! Azok a csaták, amelyekbe önszántunkból, önmagunkért rohanunk, soha nem lehetnek vesztesek. Sokkalta jobb, ha te leped meg az ellenséged vakmerőséggel álcázva, mint ha ő sompolyog a nyomodban éveken át!
Nagyon köszönöm Majának, hogy elkészülhetett az interjú, ti pedig kövessétek az oldalát, hogy továbbra is apró, fényesen ragyogó csillagként ékesíthesse a napjaitokat.
