Hazafele a buszon

Hazafele a buszon

Óvó tekinteted, mond hogy köszönhetem meg?
Hogy háláljam meg mindenemet?
Mi elég egy életért?
Boldog, vidám gyermekkorért?

Mely szó tudja elmondani,
mi szívem legmélyén lakik?
Mit talán nem is hiszel,
hogy ott él bennem, tovább viszem.

Hogyan tudnám megmutatni,
mennyi hála, szeretet van itt?
Mennyi titkos reménykedés,
büszke légy rám, semmi egyéb.

Mondjátok meg mit mondhatnék,
amiből majd megérthetnék?
Hogy az élet sosem elég,
szeress bátran, mond, ha kevés.

Tudnotok kell, vissza jövök.
bármíly messze elrepülök.
Ti adtatok nekem szárnyat,
hazai szél mindig támad.

Sosem múlik, ez már örök,
szeretlek, míg meg nem török.
Szívem bérelt szobájában,
örök hejjel kínálnálak.

Mit szívem rejt mond, hogy adjam át?
Hogy írjam le lelkem baját?
Hogy mennyi féle érzés támad
Hazafele a buszra várva.

 

Kiemelt kép:http://www.sanskargroup.in/Search.aspx?vid=गुरु

Szerző:

Simófi Annamari
Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás