Hazafelé

Hazafelé

Kíváncsian nézem a trolibuszon kanyarogva, utcáról utcára, a mindenféle házak ablakain át kiszűrődő fények sárgáját. Régi és új bútorok sarkainak részlete, súlyos és súlytalan csillárok alakja, elsuhanó, vagy az ablaknál merengő emberek sziluettje rajzolódik ki. Sorra képzelem beléjük a hozzájuk tartozó életek minőségét, tartalmát. Meleg idillt, poshadó közönyt, felcsattanó kacajt, végtelen bánatot.

Egy kívül ugyan romos, málló, zöldes vakolat mögé valamiért mégis frissen festett, hófehér, üde falat, takaros kuckót, mennyezetig érő könyvespolcokkal.

 

tumblr_nvuci95w301qabdcqo1_500

 

A buszsofőr nem sok teret hagy a képzelődésre… A nappali gyök kettes tempót felváltja a 70km/h, ami a troli instabilitását tekintve úgy 200km/h-nak hat.

A pirospozsgásra színeződött arcú részeg duplán is élvezheti a dervis táncot. Egyesek meghökkennek, mások hálásak, mert pontosan ez az a tempó, amit elvárnak, hogy mielőbb a végére érjenek a munkanapnak és egy jól célzott mozdulattal a karosszék kényelmében végre letehessék a lantot.

Hazafelé menet… A kis utcák útvesztőjében még mindig túl kevés a támpont ahhoz, hogy ne tudjak elveszni pár rosszul bevett sarok után. Mintegy varázsütésre hagyom magam mögött egyikről a másikra fordulva a zsivajt, belépve kopogó cipőm zajába, amely az egyetlen, ami hallatszik.

 

cats

 

Itt egy lány süvít el mellettem a biciklijén, sűrű bocsánatkérések közepette, mert tudja, hogy ez nem az ő terepe. Ott egy fiú kanyarodik elém, fittyet hányva arra, hogy ezzel a malőrrel az úttest kellős közepén kényszerülök ácsorogni, míg tova nem kerekezik. A jó modor nem az erőssége.

Kedves és bunkó, fél-és totálisan őrült, nyílt és rideg, mosolygós és goromba emberek hömpölygő ára vesz körül. Szinte napi szinten éli meg az ember az indulatok és jó érzések teljes skáláját.

És maga a város is… Vannak otthonos utcái, melyeken sétálva azt sem tudjuk hogy adjunk hálát annak, aki úgy intézte, hogy részünk lehessen bennük, máshol halálra rémülten, szinte már magunkat vérfürdőben ázva látva, és leginkább láthatatlannak kívánva rohannánk eszünket vesztve, valami biztonságos helyre. Csillapítva magunkat jobb híján az elképzeltnél jóval lassabb, mégis iparkodó tempóban menekülünk a környékről.

 

tumblr_lkacr9uqbQ1qfyxwoo1_500

 

Úton hazafelé… A városban, aminek a gépezetéhez már én is hozzátartozom. Ha nem így lenne, nem állna le, engem viszont jó érzéssel tölt el, hogy rajtam kívül még több tízezer emberrel dobban egyszerre, vagy felváltva a szívem a világ egyik legmeglepőbb, leglüktetőbb városában.

 

képek forrása: www.tumblr.com, www.pinterest.com, vi.sualize.us

Szerző:

Szőke Kriszta
Álmodozó vagyok, aki képtelen megmaradni a realitás talaján, mert a lelke magasabbra vágyik. Kereső. Utazó a világban és önmagában, nyitottan az egész mindenségre. Csak egy kis lélek, aki valahonnan ide pottyant, s ha már így esett, gondolta körül néz.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás