Házak vagyunk

Házak vagyunk

Testünk az otthonunk.

A szájon belül már nincs fény a corpusban.

Csak a kárpit, könnyű selyem, gáncsoló asztalláb szavak .

Csak a festett falat nézheti akárki.

 

Faladon unott bámulás függöny,

figyelő ablakszegély.

Párás hályogon túl belül sötétlik egy helyiség.

Bevert villanykörte pupillád körül, mint a legyek,

elvesznek a beszököttek

már a gonosz vendégszobán.

 

De én látlak.

A mélykék szomorúság

kinyúlt szembogarad anyagából kibuggyan.

Ablaküvegeden a jégvirág

elárul, hogy bár megfagyott minden,

legbelül 19 éve tüzet gyújtottak.

 

írta: Arató Rebecca Alina

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás