hegyeket látok könnyes felhők
égszíne alatt olvadni el.
könnyű lehet minden lépést
számolni, amíg nem fogy el.
neveket hallok papír szájak
barlangjából suttogni szét.
fáj a fának letört ága, ahogy
hiányzik minden ottlevés.
hideget érzek kezeim csontján
megtapadni, és hull a hó.
nem minden érintés fog meg
mindent, mi fogható.
eleget élek minden nappal,
ősz hajszínem képzelem el.
hegyeket látok égszín felhők
könnyei alatt vonulni el.
A verset írta: Károly Dorka
Kiemelt kép: http://csurga.hu/
