Helikon, avagy középiskolások forgataga Keszthelyen

Helikon, avagy középiskolások forgataga Keszthelyen

Múlt hétvégén, hagyományokhoz illően csütörtök reggeltől szombat délelőttig, rendezték meg a Helikoni Ünnepségeket Keszthelyen, ahol fiatalok lepték el az utcákat, ezzel is felpezsdítve a balatonmenti várost. A rendezvény több ezer fiatalt csábított Keszthelyre, ami ilyenkor a fiatalok fővárosa lesz és az utcákat, tereket és minden területet a művészetben jeleskedő diákok leptek be. 

A Helikoni Ünnepségek a dunántúli középiskolás korosztály nagy hagyományokkal rendelkező, kétévente megrendezésre kerülő kulturális seregszemléje, ahol a diákok iskolai keretek között, 20 művészeti kategóriában, szakértő zsűri előtt mérik össze tudásukat. Ha definiálni próbálnám, ez lenne a legjobb megfogalmazása ennek a rendezvények, bár úgy gondolom, hogy ez sokkal többről szól, mint egy verseny és igazán az tudja, aki ezt már átélte.

A Helikoni Ünnepségek lógója

A forgatag a 14 és 18 év közötti fiatalokat hívja és ott is minden középiskolából az adott kategóriában a legkiemelkedőbbeket várja. A versenyprogramok a háromnapos rendezvény első két napján, több helyszínen, gyakran kora reggeltől késő estig, folyamatosan zajlanak. A zsűri értékelésére és a minősítésre az utolsó nap délelőttjén kerül sor. A kategóriánkénti egy-egy fődíjat a záró rendezvényen, a szombat délutáni Helikoni gálán adják át a különdíjakkal, és a legsikeresebb iskolának járó vándorserleggel együtt.

A Helikon felirat, amire idén bárki rajzolhatott vagy éppen írhatott

Az idei Helikon sem volt másképp. Mi, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanulói csütörtökön fél hétkor és hét órakor útra keltünk két teli busszal, pontosan 71 fővel, hogy idén is minnél szebb eredményeket hozhassunk haza. Nem is kellett csalódnia az iskolának. Csütörtökön 11 órakor már a zeneiskolában ültünk és a magánénekeseinket hallgattuk, akik mindketten bronz minősítést kaptam, majd meghallgattuk Dórit, a csellistánkat, aki játékával egy aranyat érdemelt ki. Ezután egy finom ebédre siettünk és mi is elkezdtünk készülni a Balatoni Múzeum melletti iskolában, hogy ezzel koronázzuk meg a hónapot, ugyanis az előtte levő két hétben először Szekszárdon majd Budapesten kellett helyt állnunk a minősítéseken, ahonnan Arany diplomával és az Év kórusa címmel tértünk haza. Miután kiénekeltük magunkat, elmentünk a csodálatos Balaton Színházba, ahol megnézhettük, ahogy sajátjaink a színpadon állva kápráztatják el a zsűriket és a nézőket. A csütörtökünk így kissé sűrűre sikerült, de szerencsére az esti Soulwave koncert segített mindenkinek lazítani és élvezni a Helikon csodás kavalkádját. A rengeteg fiatal és a közös érdeklődési pont mindig egy jó lehetőség volt az ismerkedésre és mindig segít, hogy barátokat szerezünk akár az ország túlsó feléről is. A sok program, koncert és különböző lehetőségek, pedig még inkább segítenek nekünk ebben.

Hoppál Péter vezetésével énekli az összes fellépő kórus az összkari művet

A péntek hasonlóan rohanósan telt, mert igyekeztünk mindig ott lenni, ahol valaki a „mi színeinkben” mutatja be tehetségét. Mikor már az utolsó fellépőnket néztünk, konkretizálva Lacit a versmondásnál, akkor jöttünk rá pontosan, hogy ez az egész Helikon miért a legjobb dolog az életünkben. Annyi felé járjok a világot, az országot, a térséget különböző versenyek, fellépések, bemutatók miatt, de az iskolai rendezvényeken kívül kevés az az alkalom, mikor van időnk és lehetőségünk arra, hogy megnézzük az iskolát büszkén képviselő diáktársainkat egy-egy versenyen. Ez a rendezvény egy kiváló lehetőség arra, hogy egy fél termet betöltve szurkoljunk a másiknak, aki emiatt még büszkébben, még szívesebben áll ki mindenki elé, bemutatva a tehetségét. Emiatt is tartom az egyik legjobb rendezvénynek, amin eddig valaha voltam és emiatt véste be Keszthely a nevét a szívembe.
A péntek esti Szalonna és bandája koncert és táncház a fiatalokat még jobban összehozta és az együtt táncolás szokáshoz híven nagy sikert aratott. Másnapra már csak az eredményhirdetések maradtak, ahol minden kategória a helyszínén sorolta fel a díjazottakat. Mi büszkén jöhettünk haza, ugyanis 5 bronzot és 4 aranyat vihettünk haza.
Én mint már „rutinos” helikonos, biztosan ki merem mondani, hogy egy csodálatos lehetőség, csodálatos három nap, mikor akárhová megyünk mindenhol fiatalokkal találkozunk, akik ugyanazért vannak itt, amiért mi is. Bár mondanom sem kell, némi rossz is társult a sok jó benyomás mellé, ugyanis harmadszor és egyben utoljára vehettem részt, mint fellépő ebben a színes kavalkádban! Úgy gondolom, mindig büszkén mesélhetek az itt gyűjtött emlékekről!

Búcsúzásképpen a gimnázium kórusának műsorával, ami itt arany minősítést kapott, szeretném ezt a kis élménybeszámolót zárni:

Kiemelt kép: vaskarika.hu

Szerző:

"Most elkezdek mesélni. Próbálj követni." Szeretem a mosolyt. Ha valaki miattam mosolyog, ha én valaki miatt mosolygok. Szeretem a napsütést, a tavaszt, ahogy körülölel és boldogsággal tölt fel. Szeretem a pillantást, a nevetést, az ölelést, a boldogságot, amit kapok a körülöttem lévőktől. Szeretem a teát, a kávét, a kekszet, amik egy jó beszélgetés mellett elfogynak. Szeretem az ízeket, az illatokat, az ételeket, a süteményeket, amik képesek felvillanyozni. Szeretem a pillanatokat, amik együtt egy életet alkotnak.