Egy pohár borral a kezemben ücsörgök a kanapén, és csak arra gondolok, hogy vajon mi járhat a te fejedben.
Hogy gondolsz-e arra, hogy fáj, mikor megremeg a szív, vagy arra, amikor ősszel lehull egy falevél.. Kapcsolatok lejárt mandátumai röpködnek a fejemben és nem teszek mást, csak a múlton merengek.
Lüktet ott bent. Valami igazán fura. Mert én már tudom.. Tudom, hogy fájhat minden egyes szívverés. De mégis izgalommal tölt el, vággyal és élettel. Keserédes érzés folytogat, mikor boromat lenyelem.
Voltál fény a szememben és útkereszteződések sokasága életemben. Voltál fájdalom és édes pillecukor korai hajnalokon. Voltál sós könny, mi arcomon lefolyt, de voltál nevetés is, amely bearanyozta minden egyes napom. Voltál levegő, életerő. Voltál múlt, jelen.. És ki tudja.. Talán a jövő.
Hogy mos ki vagy…? Nem tudom. De itt vagy. Keresem a helyed magamban.
Óra kattanása zavarja meg nyugalmam. Tudja, hogy lépnem kell. Ki tudja, talán jobbra.. De az is lehet, hogy balra.
Búcsúzzak? Feledjem el a múltat? Temessek el mindent és tiszta ruhát húzzak?
Vagy keressem szemedben a fényt és hagyjam élni a reményt..? Koszos, szakadt ruháinkat foltokkal fedjem és a mocskot sikáljam újra fehérre?
Töltök még egy pohár bort és inkább várok. Várok, hogy megtudjam mi jár a fejedben. Hogy elképzelhessem, te milyen helyet szánsz magadnak bennem. Hogy tudjam milyen kép van előtted, mikor azt mondom jövő, és hogy érezzem azt, hogy ki vagyok én. Benned.
