Hidak és falak

Hidak és falak

Különös dolog a sors, egymás mellé sodor különböző embereket. Valamit tanít nekik, valamit megmutat nekik, egyiknek a másikon keresztül. Megajándékozza őket szeretettel, érzésekkel, és idővel, de mindegyiket pont ugyanúgy veszi majd el, ahogy adta.

Különös dolog, ahogyan a sors hidakat épít emberek közé, utat ver egyiktől a másikig akár egy folyó. Legyen az útjában szikla vagy ezer mérföld távolság, ha két embernek találkoznia kell, a sors tesz arról, hogy találkozzanak.

És különös dolog, ahogy a sors falakat épít emberek között, hatalmas, végetnemérő falakat. Akármilyen magasra másznának, vagy akármennyi időt töltenének azzal, hogy áttörjék a falat… ha a sors szerint pont az a két ember nem kell együtt legyen, akkor soha nem fogják elérni egymást.

Különös, hogy lehet fal ott, ahol egyszer híd állt. Lehet távolság ott, ahol egyszer a közelség szorította önmagát. Lehet két szerelmesből két idegen, két barátból két ellenség. Különös dolog, hogy hogyan születnek meg és halnak meg egymás számára emberek.

„Tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie, el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. De legalább az élet minden alkalommal bebizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg, csak az számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége van. Tudod, ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz, úgyis visszatér.”  /Oravecz Nóra/

Mindannyian szeretjük azt hinni, hogy a saját kezünkben van az irányítás az életünk felett, hogy a saját döntéseinken múlik a jövőnk. S ez idő alatt a sors üldögél mellettünk láthatatlanul a kanapén, s várja a megfelelő pillanatot, amikor hidat vagy falat kell építenie. Nekünk csak el kell engedni a görcsösen felépített álmainkat, terveinket, és ráhagyni a sorsra a következő pillanatot.

 

 

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Gagyi Rita

A nevem Gagyi Rita. Erdélyben lakom, és negyedéves orvostanhallgató vagyok. A hétköznapjaimat betöltik a mázsás atlaszok, a professzorok előadásai, a fehér köpeny a kórházi osztályokon. Szeretem a tudományt, a szilárd tényeket, a pontos magyarázatot minden kérdésre, és a leghatékonyabb megoldást minden problémára.
De az életben nem minden fekete-fehér, és nem létezik minden kérdésre kielégítő válasz.
Úgy a tudományban, mint a saját életemben folyton a válaszokat keresem a kérdéseimre. Örök álmodozó vagyok, szeretek hatalmas célokat kitűzni magam elé, és igyekszem önmagam maradni a sikerhez vezető úton. Ezért írok, ez az inspirációm: fejleszteni önmagam, megélni és megérteni mindent ami körülöttem történik. Több ember szeretnék lenni egyszerre: orvos, művész, irodalmár, utazó. Szeretek nyitott szemmel járni a világban, és örömet lelni az apró dolgokban.

Az írás egyfajta menedéket jelent számomra, az üres lap, a toll meg én. Szabályok nélkül.

Szólj hozzánk!