Hidak és falak

Hidak és falak

Különös dolog a sors, egymás mellé sodor különböző embereket. Valamit tanít nekik, valamit megmutat nekik, egyiknek a másikon keresztül. Megajándékozza őket szeretettel, érzésekkel, és idővel, de mindegyiket pont ugyanúgy veszi majd el, ahogy adta.

Különös dolog, ahogyan a sors hidakat épít emberek közé, utat ver egyiktől a másikig akár egy folyó. Legyen az útjában szikla vagy ezer mérföld távolság, ha két embernek találkoznia kell, a sors tesz arról, hogy találkozzanak.

És különös dolog, ahogy a sors falakat épít emberek között, hatalmas, végetnemérő falakat. Akármilyen magasra másznának, vagy akármennyi időt töltenének azzal, hogy áttörjék a falat… ha a sors szerint pont az a két ember nem kell együtt legyen, akkor soha nem fogják elérni egymást.

Különös, hogy lehet fal ott, ahol egyszer híd állt. Lehet távolság ott, ahol egyszer a közelség szorította önmagát. Lehet két szerelmesből két idegen, két barátból két ellenség. Különös dolog, hogy hogyan születnek meg és halnak meg egymás számára emberek.

„Tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie, el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. De legalább az élet minden alkalommal bebizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg, csak az számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége van. Tudod, ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz, úgyis visszatér.”  /Oravecz Nóra/

Mindannyian szeretjük azt hinni, hogy a saját kezünkben van az irányítás az életünk felett, hogy a saját döntéseinken múlik a jövőnk. S ez idő alatt a sors üldögél mellettünk láthatatlanul a kanapén, s várja a megfelelő pillanatot, amikor hidat vagy falat kell építenie. Nekünk csak el kell engedni a görcsösen felépített álmainkat, terveinket, és ráhagyni a sorsra a következő pillanatot.

 

 

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

A nevem Gagyi Rita, Erdélyben élek és fiatal orvos vagyok. Az könyvek egyfajta menedéket jelentenek nekem a zűrös hétköznapok zajában. A tudomány a lételemem, de hűen állítom, hogy művészet nélkül az emberi lét értelmét veszti. Szenvedélyem a költészet, a festőművészet és minden, ami lélektől lélekig ér. A kreativitás a mozgatórugóm, és szerintem soha semmit nem lehet elrontani – egy félrecsúszott ecsetvonás, egy oda nem illő hang tesz minket egyedivé.