Hívtál

Hívtál

 

Láttam, ahogy a kis fény kigyúlt.
„Bejövő hívás TE…”
A csöngés a végtelenig kinyúlt.
Most miért nem adtad fel?

Szinte a gerincemig hatolt a rezgés.
Bevájt a szívembe.
Újra rám tört a furcsa remegés,
kiált a szívem bent.

Csak álltam a telefonnál s hallgattam.
„A sípszó után hagyjon üzenetet”.
Ennyire már rég nem szorongtam.
Vajon milyen hangot rögzített?

Ugyan úgy cseng majd, mint emlékemben,
vagy a térben eltorzul?
Újra berobbant egy motort a testemben,
vagy már szemem elfordul?

Nem hallgattam meg, hisz mind egy már.
„Üzenet törlése hallgatás nélkül”.
Csak foglalná a memóriát.
Szívem nyugodt a múlt elévült.

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Simófi Annamari
Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás