Két héttel ezelőtt egy igazán kedves és bájos művészhajlamú lányról írtam ajánlót. Ő Biró Eszti, az “ezermester” lány, aki csodákat alkot az embereknek a saját két kezével. Ma végre olvashatjátok a vele készült interjúmat is. Köszönöm Esztinek a csodás válaszokat és sok-sok alkotással töltött időt kívánok neki a továbbiakban.
Biró Eszti, az “ezermester” lány
Mi az első alkotással kapcsolatos élményed?
Az alkotás már egész kicsi korom óta szerves része az életemnek, még ha anno nem is volt tudatos. Nem tudom, hogy a gombfelvarrás mennyire számít művészi tevékenységnek, de anyukám sokszor emlegeti, hogy már óvodás koromban gombot varrtam zsebkendőre. Az érdekesség ebben az, hogy így majd’ 20 évvel később visszatértem a gombfelvarrás kérdésköréhez (is), ugyanis ruhatervezést tanulok az egyetemen. De mióta az eszemet tudom, folyamatosan rajzolok, végigkíséri az életem. Nem tudom megmondani, mi volt az első élményem.
Hogy kell elképzelni nálad az alkotás folyamatát? (Itt arra gondolok, hogy pl. lefekszel a földre ecsettel a kezedben, és inspiráló zene szól…)
El szoktam vonulni a szobámba, vagy az ágyamra/asztalomhoz – attól függ, hogy otthon vagyok-e vagy kollégiumban. Legtöbb esetben zene mellett alkotok – ahogy mondtad, bár van, mikor a csend inspirálóbb. Ilyenkor szeretek egyedül lenni, de ha a lehetőségek nem engedik ezt, akkor igyekszem kizárni a külvilágot – mondjuk a zene erre is alkalmas. Hatalmas rendetlenség szokott körülvenni: nem direkt, de amennyire csak tudok, szétpakolok. Régi rajzok, személyes tárgyak, eszközök… Bármi lendíthet az ötleten, bármi lehet inspiráló – még a folyamat kellős közepén is változhat akár a kiindulópont is. Az a legjobb ilyenkor, hogy bármi megtörténhet a papíron, aminek csak a képzelet szabhat határt.
Mivel szeretsz legjobban dolgozni? Ceruzával, ecsettel vagy inkább a színes gyurmákkal?
Nincs kifejezetten kedvencem. Inkább azt mondanám, hogy korszakaim vannak, mikor egy-egy eszköz nagyobb hangsúlyt kap. Vagy pedig az ötlet határozza meg a mikéntet. Sokáig ragaszkodtam a grafitceruzához, de mióta belekóstoltam a színek világába, azóta alig rajzolok grafittal, csak a vázlatozás erejéig. Az is előfordul, hogy ezek a korszakok összecsúsznak, és párhuzamosan vannak jelen, ilyenkor szoktam kombinálni a különböző eszközöket. Nemrég ugyan visszanyúltam a monokróm világhoz, és fekete tűfilceket halmoztam fel, de ezek mellé is szép lassan beszivárogtak a színek: most szinte „falom” az akvarellpapírt és a festékeket. A gyurmát egy más kategóriába sorolnám, ott térben kell gondolkodni, mely esetében szintén nagyon izgalmas tud lenni a kísérletezés.
A legújabb ékszerkollekciódnál azt írtad, hogy a természet és a geometriai formák inspiráltak. Hogy jött az ötlet, hogy ezt a kettőt összekombináld, és valami újat alkoss?
Ez a két fogalom – meglátásom szerint- nem áll messze egymástól. A tetraéderes nyakláncokat például első körben geometriai ihletésűnek mondanám, de ha jobban megnézzük, ezek a formák hegyekre is emlékeztetnek. A természetben sokszor felfedezhetőek a geometrikus elemek, és fordítva. Úgy gondolom, hogy a világ dolgai nagyon jól visszavezethetőek ezekre a területekre, így megfelelő alapot képeztek az inspirálódás során. Illetve szeretném egy új irányba terelni a minGYÁR-t, szeretném, ha egy kicsit felnőne (velem együtt).
LEVÉL PALETTA // LEAF PALETTE
Forrás: https://www.facebook.com/mingyaar
Melyik alkotásodra vagy a legbüszkébb?
Nem tudnám megmondani. Konkrét kedvencem itt sincs, minden korszakomban van egy-egy aktuális darab, ami közelebb áll a szívemhez, mint a többi, és ezeket évekkel később is szívesen emelek ki, de hogy az összes közül? Nem tudom. Talán a minGYÁR – mindenestül. Hogy ennyi ideje velem együtt fejlődik, még így is, hogy volt is egy kis szünet nemrégiben. Büszke vagyok rá, hogy a hamvaiból újjá tudott éledni… Bár lehet korai még ilyet mondanom.
Van most esetleg olyan ötleted, ami még megvalósításra vár?
Persze. Több területen is vannak megvalósításra váró ötleteim. Pár éve „porosodik a fiókban” egy fotósorozat ötlete, illetve jó pár grafika is még csak lefirkantott szavak formájában létezik. De ez nem is baj, mert a legtöbb ötletnek jót tesz, ha érnek picit (és velük együtt én is). Illetve olyan is van, ami valószínűleg soha nem fog megvalósulni, mert egy idő után már nem fontos, amit ki szerettem volna fejezni: elmúlt az adott élethelyzet, hangulat, vagy más módon sikerült átrágni magam rajta.
Az alkotás a jövőd majd egy nagyobb részét is képezi majd?
Azt gondolom, hogy igen. Bár azért most sem panaszkodhatok. Nagyon szeretném, ha a hobbim lenne a hivatásom, és a tanulmányaimat figyelembe véve, jó úton haladok efelé. De ha ez mégsem jönne össze, és mégsem főállásban fogok alkotni, akkor is meg fog maradni ez a vonal. Hobbiként, terápiaként.
Mi leszel, ha „nagy” leszel?
Remélem egy kiegyensúlyozott és jó kedélyű ember – függetlenül, hogy mi lesz az önéletrajzomba írva. (Amúgy formatervező mérnöknek és grafikusnak tanulok.)
Szerinted a mai világban nehéz érvényesülnie egy művészhajlamú embernek?
Ez attól függ, hogy milyen területen szeretne érvényesülni. Viccet félretéve, amennyi rálátásom van a művészi pályára, nehéznek mondanám. Meg kell küzdeni rendesen, hogy megfizessék a munkádat, és ne használjanak ki. Vagy jókor kell jó helyen lenni: rengeteg múlik a kapcsolatokon, valamint a marketingen. De, hogy ne szaladjunk ennyire előre, már a kezdő tőke megszerzése sem tartozik az egyszerű dolgok közé (ha nincs olyan háttere az embernek), szerintem.
Szeretnétek megtudni még többet Esztiről és az alkotásairól, vagy esetleg kedvet kaptatok, hogy vásároljatok tőle egy mesés ékszert ? Ha igen, akkor kattintsatok az alábbi linkekre.
https://www.behance.net/biroeszter
