Hogyan indulj el

Hogyan indulj el

Megtanultam, hogy nincs mindenre bocsánat. Nem adhatunk újabb és újabb esélyt valakinek. Egyszer elég lesz a “bocsáss meg”-ekből, és a “ne haragudj”-okból. Egyszer fel kell állnod az asztaltól, ahol nem szolgálnak fel szeretetet.

Abba kell hagynod a reménykedést, az újabb esélyeket, és a megbocsátást. Nem kell elnézned semmit, nem kell addig várnod, amíg mások utol akarják érni saját magukat. Nem kell pazarolnod az időd.
Állj fel, indulj el, és ne nézz vissza soha többé. Csak menj, bármennyire is fáj minden egyes lépés, meg kell tenned. Nem kell adnod még két percet, és még két percet az idődből, többé nem. Csak menj, olyan messzire, amilyen messzire csak tudsz. Távozz emelt fővel, büszkén, és bátran.

Bátorság – ez az egyetlen dolog kell mindenhez. Bátorság kell elindulni. Soha senki nem tudja, hogy mi vár a következő percben, a következő utcában. Talán valami rettentő fájdalmas, talán valami gyönyörű, az egyetlen dolog, ami biztos, hogy valami más.

Légy bátor elindulni abból, ami fáj. Légy bátor változtatni, légy bátor magad mögött hagyni dolgokat, embereket. Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy helyben toporogj. Vedd fel a kabátod, szedd össze magad, és indulj el.

Az első száz méter lesz a legnehezebb. Ekkor még úgy érzed, hogy belehalsz. Siratod magad, azt, hogy mennyire fáj és milyen nehéz magad mögött hagyni valakit, aki a világot jelenti neked.

Aztán minden méterrel egyre könnyebb lesz.

Mintha egy meredek hegyoldalon kapaszkodnál fel, aminek a tetején egy tisztás vár, és onnan már csak dombok. Ezek a dombok az emlékeid, a párnába beleragadt illat, az apró ajándékai a táskádban, a szavai, amiket az utcán valaki véletlenül pont ugyanúgy ejt ki. A ruhái, amiket másokon észreveszel, a helyek, amik mellet elsétálsz most, és ahol egykor ketten nevettetek. Mindenhol ott lesz egy ideig, mindenben, amivel a hétköznapokon találkozol. Ilyenkor kergesd el a gondolatot, hagyd figyelmen kívül, kapcsold ki az agyadnak azt a részét, ahol a róla szóló emlékeid tárolod.

Mindig menj tovább, akármennyire nehéz is elengedni az emlékét, ne kapaszkodj többé bele. Engedd el és zuhanj, zuhanj bele valami másba. Fújd ki magadból a gondolataidat, amik róla szólnak, mint a reggeli kávé mellett a cigi füstöt. Hidd el, minden egyes nappal könnyebb lesz, és te minden egyes nappal erősebb leszel.

 

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Gagyi Rita
A nevem Gagyi Rita. Erdélyben lakom, és negyedéves orvostanhallgató vagyok. A hétköznapjaimat betöltik a mázsás atlaszok, a professzorok előadásai, a fehér köpeny a kórházi osztályokon. Szeretem a tudományt, a szilárd tényeket, a pontos magyarázatot minden kérdésre, és a leghatékonyabb megoldást minden problémára. De az életben nem minden fekete-fehér, és nem létezik minden kérdésre kielégítő válasz. Úgy a tudományban, mint a saját életemben folyton a válaszokat keresem a kérdéseimre. Örök álmodozó vagyok, szeretek hatalmas célokat kitűzni magam elé, és igyekszem önmagam maradni a sikerhez vezető úton. Ezért írok, ez az inspirációm: fejleszteni önmagam, megélni és megérteni mindent ami körülöttem történik. Több ember szeretnék lenni egyszerre: orvos, művész, irodalmár, utazó. Szeretek nyitott szemmel járni a világban, és örömet lelni az apró dolgokban. Az írás egyfajta menedéket jelent számomra, az üres lap, a toll meg én. Szabályok nélkül.

Szólj hozzánk!